Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aba-Novák Vilmos: Kártyázók, 1932

2009.12.21

Aba-Novák Vilmos: Kártyázók, 1932 k.

fa, tempera, 37 x 50,5 cm

Jelezve jobbra lent: Aba-Novák

 

Aba-Novák Vilmos 1929 januárjától ösztöndíjasként 14 hónapon át dolgozik Rómában. Az itáliai élmények, a korareneszánsz és az olasz újklasszicizmus művészetének hatására festészete alapjaiban újul meg. Korábbi finom színtónusait fémes törésű, erős színkontrasztok váltják fel, erőteljesebben hangsúlyozva a formák szerkezeti vázát. Hazatérése után festett új képeit 1931 februárjában mutatja be az Ernst Múzeum kiállításán. “meggazdagodott az élet megismerésével, új motívumok kincseivel, palettája megbővült, az olajfestést felcseréli temperával, hisz látományai felfokozódtak, más színt nyertek, képzelete játékos örömmel csapongóbb lett” – foglalja össze a katalógus bevezetőjében benyomásait Lázár Béla. Aba-Novák itthon új iskolát teremtő látásmódja radikális szakítást jelent a századelő magyar, nagybányai festészetének lírai hangvételével. Mindenkori tárgyához való viszonya egyfajta hűvös távolságtartás, amelynek számára a néhol groteszkbe hajló irónia éppúgy eszköze mint a patetikus monumentalitás.

A harmincas évek elején, mikor új stílusának legérettebb darabjai születnek, témaválasztásában kiemelt szerepet kap a népéletkép. A népi zsáner a huszas évekre lassanként kiüresedő műfaját Aba-Novák újszerű látásmódja modernizálja. Ami tárgyaiban elsősorban megragadja, az a vidéki élet színpompás felszíne, a falusi vásárok, körmenetek mozgalmas ünnepnapjai. A városi ember kívülállásával, ugyanakkor kimeríthetetlen mesélőkedvvel bontja biztos kézzel felvázolt néhány karakterre, anekdotikus epizódra a nyüzsgő látványt. “Érdekes nézni az arcok játékát, a kezek-lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja őket, sokszor csak egy-egy odavetett vonással, hogy úgy mondjuk: az ecsetnek egy-egy fürge fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának” – írja Kállai Ernő Aba-Novák népéletképeit elemezve.

Indulására meghatározó erővel bír Fényes Adolf, akinek tanítványaként 1913-tól tölt néhány nyarat a szolnoki művésztelepen, a magyar életképfestészet alföldi központjában. Bár későbbi Iglón töltött nyarai során is fest néhány impresszionisztikus, fénytelített falusi életképet, saját hangjára a római tanulmányút alatt talál rá. Itt kezdi meg nagyméretű olajképét, a Trattoriát (reprodukálva: Magyar Művészet, 1931, 16). Fordulópont ez festészetében, mert e képpel való küzdelmei során ébred rá, hogy a kívánt színhatásokat csak temperával érheti el, másrészt az olasz kocsmajelenetben lel rá arra a színtérre, amely cirkusz- és vásárképei mellett jellemző helyszínét adják későbbi zsánerképeinek. A Trattoria kocsmajelenetének leszármazottja ilyenformán A Kártyázók is, mely jól illeszkedik Aba-Novák a harmincas évek elején a szolnoki művésztelepen festett életképeinek sorába. Ezek közös jellemzője a viszonylag kis – 40 x 50 cm körüli – méret és a tempera fára való alkalmazása. Az 1932-1933 körül készült, néhány alakos, gyakorta belső térben ábrázolt jelenetek képünkkel tárgyában is rokon darabjai a Kártyázó komédiások, Hamiskártyás, Kurtakocsma, Maxwell cirkusz, Ebéd II, Muzsikus cigány ebédje és a Vak muzsikusok. A térmélység megteremtését is szolgáló székek konstruktív tömegei az említett képek legtöbbjén feltűnnek. Az ötszereplős jelenet kártyapartijának történéseit néhány jól eltalált testtartással és gesztussal érzékelteti. A Kártyázók alakjainak együttesét a képszéleken erős vörös-sárga és mélykék színfoltok élénkítik. Aba-Novák virtuóz technikával vázolja fel a részleteket is, ennek meggyőző bizonyítéka az előtéri székre állított, néhány biztos vonással megformált borosüveg.

 

 

 

 

Kiállítva:

Aba-Novák Vilmos. Műgyűjtők Galériája, Budapest, 1997. kat. sz.: 35. (Reprodukálva)

 

Irodalom:

Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1931. (Lázár Béla bevezetőjével)

Aba-Novák Vilmos: Vallomás. Magyar Művészet. 1931, 129-136.

Kállai Ernő: Aba-Novák újabb képei. In: Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Frankel Szalon, Budapest, 1936. 1-4.

Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962.

B. Supka Magdolna. Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.