Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anna Margit (1913–1991): Kecskét szólongató férfi, 1941 körül

2009.12.21

Anna Margit (1913–1991): Kecskét szólongató férfi, 1941 körül

gouache, karton, 60,5 x 65 cm

jelzés balra lent: Anna Margit

 

kiállítva:

* Marosán Gyula és az Európai Iskola, Budapest, Aulich Art Galéria, 2004. június 30 – október 10. (kat. sz. n.)

 

Ámos Imre egyik 1936-ban rajzolt önarcképe alá a következő szöveget írta: „Chagallról gondolkodom”. Egy évvel későbbi, feleségével Anna Margittal közös párizsi útjuk során, sikerült is találkozniuk a mesterrel, aki őket kedvesen, magukkal vitt munkáikat pedig elismeréssel fogadta. A Chagallal való személyes találkozó kiemelkedően fontos esemény volt a művészházaspár számára, melyről Ámos pontosan beszámolt naplójában: „Nagyon aranyos volt mindvégig mosolygós szemével különösen egy egy mélyebb képnél merült el soká és gondolkozott… Szóval nekünk nagyon jólesett a kedvessége. Eddig csak messziről csodáltuk most kezet szoríthattunk vele és méghozzá őszinte tetszését is láttuk a dolgainkkal szemben.” Chagall asszociációkban gazdag szürreális világa nem véletlenül vert visszhangot Ámos és Anna Margit lelkében, mivel megismerkedésüket már jóval megelőzően is hasonló, szimbólumokban és jelképekben gazdag művészi alapállásra helyezkedtek. Anna Margit festészetének szimbólumrendszerét is Ámos és Chagall képi gondolkodása alapozta meg.

            Anna Margit 1932 és 1936 között, a főiskoláról méltatlan körülmények között eltávolított Vaszary János magániskolájában tanult. Első gyűjteményes kiállítására 1936-ban került sor az Ernst Múzeum szeptemberi csoportkiállításán, ahol többek között Ámossal együtt mutatta be addig született műveinek legjavát. E képeit a finom színharmóniák használata, a melankolikus hangvétel és az egymásbamosódó formák álomszerűsége jellemzi. A két háború közötti magyar újromantika különleges, vizionárius ágához kapcsolódnak ezek a képek, éppúgy mint többek között Ámos, Farkas István vagy Szin György egykorú, az álmokat és szabad képzettársításokat művészetté varázsoló művei.

            A most aukcióra kerülő Kecskét szólongató férfi című festmény az ezt követő, egyre vészterhesebb időkben született. A hozzá stílusban közelálló, ülő nőt csellóval ábrázoló Zene (1941, MNG) alapján feltehetően 1941-ben készült művön a korábbiaknál vastagabb kontúrok fogják abroncsba a formákat és alakokat. Az Ámos által kedvelt kecske-motívum is megjelenik a képen, mely talán művészi üzenet az 1940 és 1944 között szinte állandóan munkaszolgálatra rendelt Ámos felé. Ezt a feltételezést erősíti, hogy Ámos összetett szimbolikájú művészetében a kecske az áldozati állat szerepében több alkalommal felbukkanó, visszatérő motívum. 1942-ben Anna Margit műteremkiállítás rendezett az éppen oroszországi munkaszolgálatát töltő férje, valamint saját munkáiból. Kállai Ernő a következőket írta a főként grafikákat és akvarell-, valamint gouache-lapokat bemutató tárlatról: „Ezekben Anna Margit művészileg még bizonyos mértékig fölébe is kerekedik férjének, amennyiben művei könnyedebb, játékosabb fantáziára utalnak, amely a rajzban különösen temperamentumának megfelelően, néhány bátor vonalban vagy egyszerű tiszta színfoltban fejeződhet ki. E lapokat a forma és megvalósulás tekintetében egy gyakran egyenesen meghökkentő, szeszélyes, szemtelen és kecses hóbortosság jellemzi, de időnként tömör erő és nagyvonalúság is. Ennek következtében az értő szemlélő számára nem jelent nehézséget Anna Margit humoros vagy vakmerő rajzi fantáziaugrásaiban, grafikai csínyeiben felfedezni a mélyebb értelmet, a szív gyakran furcsán álmodozó és melankolikus költészetét.” (Kállai, 1942)