Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balla Béla (Arad, 1882 – Nagybánya, 1965): Nagybányai pénzverde, 1930

2009.12.21

Balla Béla (Arad, 1882 – Nagybánya, 1965): Nagybányai pénzverde, 1930-as évek

olaj, karton, 70x89 cm, jelezve jobbra lent: Balla Béla

 

 

Balla Béla autodidakta festőként indul a művészi pályán szülővárosában, Aradon. A Nemzeti Szalon 1903-as, aradi kiállításán mutatkozik be a nagyközönség előtt. 1904-5-ben a nagybányai szabadiskolában dolgozik. Müncheni és itáliai tanulmányútjai után, 1908-tól ismét Aradon munkálkodik. A tízes évek első felében a budapesti Könyves Kálmán Szalonban két alkalommal állítja ki bő művészi termésének legjavát, majd Kolozsvárott, Nagyváradon és Aradon rendez tárlatokat. 1927-ben Nagybányára költözik. Korai, impresszionista periódusa után a dekoratív, tiszta színekkel operáló neós stílus hívévé szegődik, melyhez azután élete végéig hű marad. Táj- és életképek, valamint csendéletek dominálnak rendkívüli gazdagságú életművében. Ferenczy Károlyt mesterének fogadta el, Ziffer Sándor művészetét pedig példaadónak tartotta saját munkásságára nézve. Művészeti íróként, kritikusként mindvégig a nagybányai művésztelep megújulásáért, talpon maradásáért harcolt.

Nagybányai pénzverde című festménye, a bányászváros egyik kedvelt, többek által megörökített motívumát ábrázolja. A festményen látható, már 1911-ben vasbeton szerkezettel büszkélkedő híd közelében volt Ziffer műterme, aki – mint Balla Béla is – számos alkalommal választja témájául a városka e részeit. Bernáth Aurél pedig tárgyalt festményünkkel szinte azonos nézőpontot keresve festi meg 1915-ben a Pénzverde hosszú, várfalra emlékeztető épületeit.

Balla Béla szaggatott, gyors és egymást keresztező ecsetvonásokkal ábrázolja az elé táruló látványt. Élénk, de a valóságtól nem elrugaszkodott színvilágban örökíti meg a távoli hegyek felől előkanyargó, medrében a nyári hőségtől karcsúsodó folyót, a Pénzverde épülettömbjét és a hídon tartózkodó két alakot. Kompozíciójának levegősségét a képsík felső harmadát betöltő égbolt távlatával, egyensúlyt és intimitást pedig a házakkal átellenben lévő partról benyúló fa koronájával és ennek az emberi alakokkal való harmonikus együttesével éri el.

 

 

Kiállítva:

Műterem Galéria 4. téli aukció, 1999 nov. 24 – dec. 2. kat. sz.: 133.