Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Basch Andor: Csendélet szoborral, 1941

2009.12.21

Basch Andor: Csendélet szoborral, 1941

olaj, vászon; 65, 5 x 81 cm

j. j. l.: Basch 41

 

 

Irodalom

Herman Lipót: Basch Andor művészete. Magyar Művészet, 1936. 105-110.

Rózsa Miklós: Basch Andor. In.: Basch Andor festőművész gyűjteményes kiállítása. Frankel Szalon, Budapest, 1938. január 9-23., 1-6.

Basch Andor előszava. In.: Basch Andor festőművész gyűjteményes kiállítása. Frankel Szalon, Budapest, 1938. január 9-23., 8-9.

Basch Andor festőművész kiállítása. Tamás Galéria CXXII. kiállítása. Budapest, 1941.

Oltványi Imre: Basch Andor művészete. Nouvelle Revieu de Hongrie, 1941. június, 527-531. – Újra közölve: O. I.: Művészeti krónika. Budapest, 1991. 99-101.

Farkas Zoltán: Basch Andor művészete. Tér és Forma, 1944. 3.sz. 47-49.

Basch Andor emlékkiállítása. (Előszó: Farkas Zoltán) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1965.

 

 

   Basch Andor művészetére döntő hatással volt az a csaknem két évtized, amelyet Párizsban töltött. Itthoni tanulmányait követően édesapja, az elismert arcképfestő Basch Gyula tanácsára indul 1904-ben a “művészetek fővárosába”. A modern izmusok kibontakozásának időszaka ez, és Basch az akadémikus Julian festőiskolát hamarosan Matisse műhelyével cseréli fel. A háborús évek után 1925-ben érkezik újra Párizsba, “hol akkoriban legnagyobb a forgatag a modern festők körül, - legnagyobb a ’hausse’ Picasso-ban, Dufy-ben, Sécognac-ban, Rouault-ban, Utrillo-ban. Kiállít a modern ’Salon’-okban, díszhelyet s jó kritikát kap és magas árakon adja el képeit. De idegennek nehéz a párizsi terrénum, sok esztendeig kell ott harcolni az igazi elismerésért. Mire révbe jutott volna 1931-es párisi, majd zürichi gyüjteményes kiállításával, addigra beállott a ’crise’” - foglalja össze az itt eltöltött éveket festőbarátja, Herman Lipót 1936-ban.

Hazatérését követően nem csatlakozik egyetlen hazai festőcsoporthoz sem. Öntörvényű, zárkózott egyéniségének erőteljes festészetét mégis nagyra értékeli az itthoni kritika, Rózsa Miklós, Oltványi Imre tanulmányai elmélyült elemzését adják Basch művészetének. Sajátos, szálkás ecsetvonásokból, intenzív színkontrasztokra épülő festészete a hazai expresszionizmus markáns egyéniségévé avatja a festőt: “festői beszéde férfias, hangos szólamú és egyedül áll a magyar festészetben” – írja róla 1941-ben Oltványi Imre.

Életének utolsó évtizedében a csendélet művészetének szinte kizárólagos témájává válik. 1938-as kiállításának előszavában Basch Andor összegezte művészeti célkitűzéseit: “És mit mondok?… Talán azt a hallatlanul remek érzést, amit a dolgok szemlélete és átérzése okoz nekem, azt a nagyszerű boldogságot, hogy vagyok, hogy látni és érezni tudok, hogy van vonal és forma és térfogat és szín, van fű, fa, virág, kancsó és asztalkendő és miegyéb, s hogy akármerre nézzek, akármire is gondoljak, csak valami üdvözítő szépséget és harmóniát érzékelek, s ezt az érzésemet, ezt a lelkiállapotomat szeretném valahogy a többieknek elmondani.” Lemondása a szüzséről, irodalmias allegorizálásról, puritán tárgyválasztása lehetővé teszi számára az érzéki látvány végletekig fokozott elemzését, átlényegítését. De a Cézanne-i elveket követő kompozícióit szétrobbantja a belső indulat, a tárgyak nyers anyagiságának, testi gyönyörűségének izgalma szétfeszíti a szerkezetet, felborzolja a felületeket, disszonáns hangokat vegyít a látszólagos nyugalomba. “Ő nem a csudán, hanem a valóságon csudálkozik – írja csendéletei kapcsán Rózsa Miklós – s viharos ecsetjárása elárulja, milyen szenvedéllyel veti magát a világnak ezekre a köznapi csudáira. Nála a hangsúly igazán a temperamentumon van.”

   A Csendélet szoborral Basch késői csendélet festészetének egyik összefoglaló darabja. A mű feltehetően szerepelt, de ma már cím szerint nem azonosítható, 1941-es Tamás Galéria-beli tárlatán kiállított művei között. A szálkás ecsetvonások izgatott szaggatottsága révén felborzolt felület intenzitását az erős térbeliség fokozza. A csaknem üres szoba előterébe állított asztalon a megbillenő tárgyak izzó színfoltjai lobbannak fel. A kockás kék abrosz, a chiantis üveg vagy a háttér vörös fotelje, Basch késői csendéleteinek és műteremképeinek gyakran ábrázolt kellékeivé váltak (pl. Műteremablak, 1940 k.). Festményein azonban az élettelen tárgyak kellékből modellé nemesednek, a belső lelkiállapot kifejezőivé lesznek, vibráló felületük, lélegző anyagiságuk az ember közelségének hordozója, érintésének őrzője. A hullámzó tárgyegyüttes gyújtópontja, a könyvekre polcolt fejszobor – amely gyaníthatóan a festő arcvonásait őrzi – közvetve festői ars poeticává avatja a látványt.