Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Batthyány Gyula: La noce (Esküvő), 1932

2009.12.21

Batthyány Gyula: La noce (Esküvő), 1932 k.

olaj, vászon, 81 x 100,5 cm, Jelzés nélkül

 

Gróf Batthyány Gyula festészete a két háború közötti hazai művészet egyik legkülönösebb fejezete. Alkotásainak kevés számú magyarázója – köztük leginkább az Ernst Múzeum kiállításkatalógusainak bevezető szövegeit megfogalmazó Lázár Béla – művészetének szecessziós gyökereit, a formákat ornamensekké oldó látásmódját emelik ki. Kritikusai üres formajátéknak, extremitásokat hajszoló divathóbortnak titulálva a látottakat, negligálják művészetét. Elutasításuk magyarázata Batthyány festészetének társtalansága, a hazai hagyományoktól élesen elütő intellektuális jellege, a természeti látványt személyes élményein átgyúró expresszív-szürreális kifejezésmódja. Az általa megkonstruált festői világ épp olyan nehezen megközelíthető és monomániásan következetes világmagyarázat mint nagy festő elődjei, Csontváry Kosztka Tivadar vagy Gulácsy Lajos művészete. A rokokó és a századforduló szecessziós formakísérleteivel rokon modorossága álarc, a silány külvilágtól való menekülés eszköze, tudatos ellenállás a két háború közötti festészet – államilag is támogatott – neoklasszicista áramlatával szemben, amelynek célja a szétesett egésznek a tradíciók talaján való újraélesztése, és amellyel szemben Batthyány formalizmusa a szubjektív valóság mélyrétegeit feltáró törekvéseinek segítője.

Festményeiben érzékeny szeizmográfként mutatja ki a Trianon utáni Magyarország szétzilált társadalmának újonnan háborúba sodró patológikus jelenségeit, saját osztályának, az arisztokráciának tudathasadásos állapotát. Az Esküvő is Batthyány festményeinek sajátos társadalomkritikai vonulatához kapcsolódik. Képeinek ebben a csoportjában gyakorta örökíti meg a kiváltságosok társasági eseményeit, festményein azonban a lóversenyek, bálok, színházi előadások szürreális zárványvilággá zárulnak össze, pompájuk álomszerűen felfokozott, örvénylő terük ópiumálmok vízióit idézi. Témája gyakorta kiemelt jelentőségű esemény, amely konvencionális voltánál fogva a leginkább megfelelő céltáblája Batthyány vitriolos társadalomkritikájának. Az Esküvő arctalan, bábszerű ünnepeltjeit előkelő vendégek lárvaarcú hada zárja körbe, a körülöttük hullámzó groteszk vendégsereg a kép hátterébe szorítja a fiatalokat, akiknek mozdulatlan tengelye körül örvénylik a testek egymásba hatoló masszája. Nem pusztán önkényes formajáték, hanem nyugtalanító erejű látomássá, szürreális vízióvá tágul a látvány, amelynek fullasztó zsúfoltsága, testetlen arabeszkekké omló valóság felettisége, megbillent egyensúlya pontos látlelete egy kizökkent világnak.

 

 

Kiállítva:

A “Céhbeliek” VII. kiállításának katalogusa. Nemzeti Szalon, Budapest, 1932. márc.-ápr.

Kat. sz.: 7. La noce.  Reprodukálva a katalógusban.

Kiállítás gróf Batthány Gyula festményeiből. Műterem Galéria, Budapest, 1997. Kat. sz.: 10. (reprodukálva)

 

Irodalom:

Lóránth László: Paletta. Budapest, 1944. 22-25.

Magyar művészet 1919-1945. (A magyarországi művészet története 7.) Főszerk.: Kontha Sándor. Budapest, 1985. 52., 238.

T. Ridovics Anna: Batthyány Gyula (1888-1959). In.: Batthyány Gyula 1888-1959: Széchenyi apoteózisa. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1991. o. n.

Gellér Katalin: A szecesszió manieristája. Új Művészet, 2000/1. 4-7.