Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gróf Batthyány Gyula: Az Osztrák-Magyar Monarchia születése, 1940 k

2009.12.21

Gróf Batthyány Gyula (1887–1959): Az Osztrák-Magyar Monarchia születése – „Az ókortól napjainkig” sorozatból, 1942 után

Papír kartonon, ceruza, akvarell, lakk, 86 x 60,5 cm, Jelzés nélkül

 

Batthyány történelmi kompozíciói

Batthyány Gyula 1942-ben állította ki Ezer év küzdelme (MNG) címen, a magyar történelmet monumentális „képregényként” bemutató olajfestményét, melyet a Fővárosi Képtár még ekkor megvásárolt. Feltehetően e nagyszabású és méretében is lenyűgöző (300 x 250 cm) mű sikerén felbuzdulva kezdett hozzá  Az ókortól napjainkig összefoglaló című, 200 lapra tervezett történelmi sorozatához. E grandiózus vállalkozás, mely az egyetemes történelem, magyar művész által alkotott, legnagyobb szabású képi áttekintését adta volna, csupán töredékeiben készült el. Batthyány komornyikja és titkára tanusága szerint a mintegy másfélszáz elkészült lap szétszóródott és a java feltehetően külföldre került. A Mű-Terem Galéria 2002 tavaszi aukcióján szintén e sorozatból árverezett el három darabot, melyeken a kereszténység elterjedésének időszakát megidéző jelenetek láthatóak, így időrendben a ciklus első negyedében helyezhetőek el. Az itt bemutatott, szintén e sorozat részét képező lap, az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásán idejét, a dualizmus korának kezdetét mutatja be.

Csupán remélhetjük, hogy valamikor előkerülnek a ciklus lappangó darabjai, melyek nyilvános bemutatásával gróf Batthyány Gyula elfoglalhatná a magyarországi képzőművészet történetében őt méltán megillető helyét.

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia születése

Mivel történelmi kompozícióról van szó, így feltételezhető, hogy a tárgyalt mű időben közeli, egymással szoros összefüggésben lévő jeleneteket, személyeket és egyéb képi ábrázolásokat tartalmaz. Képünk középterét 1866-1867-es, a magyar történelmet tekintve is sorsdöntő események ábrázolásai töltik ki. Időrendben legkorábbi az a csatajelenet, mely a poroszoknak az osztrák haderők felett, 1866. július 3-án aratott königgrätzi győzelmét mutatja be. Ausztriának a Német Szövetségből való kiszorulása és meggyengülése teremtett lehetőséget a magyar és osztrák érdekeket egyeztető kiegyezésre, az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulására. A csatajelenet közepén alul megjelenő képmások a konfliktusban résztvevő hatalmak kulcsfigurái: a porosz Otto von Bismarck kancellár, II. Viktor Emánuel olasz uralkodó és I. Ferenc József osztrák császár. Közvetlenül e jelenetsor fölött látható Ferenc József  és Erzsébet 1867. június 8-án, a budai Mátyás-templomban történt megkoronázása, melynek számos korabeli ábrázolása közül Batthyány a cseh származású osztrák grafikus, Franz Kollarz kompozícióját és Erzsébet királyné Emil Rabending által készített fotográfiáit (1867, Bécs, HM), valamint Székely Bertalan által festett képmását (1869, Makó, JAM) használta fel, montírozta egybe. A képrészlet leghangsúlyosabb szereplője Deák Ferenc, legújabbkori történelmünk egyik vezéralakja, a kiegyezés kulcsfigurája. E jelenet fölött Ferenc József öccsének, Miksa mexikói császárnak 1867. június 19-én történt kivégzése látható, mely Édouard Manet híres művének (1868, Mannheim, Städtische Kunsthalle) kompozícióját követi. Batthyány festményének középterén, alulról felfelé az óramutató járását követő képsorozat utolsó részletén, a francia megszállás alól felszabadult Mexikót szimbolizáló színpompás, idilli jelenet bontakozik ki, fókuszában a függőágyban pihenő fiatal hölggyel.

A felső keskeny sávban művészettörténeti idézetekként a korszak híres művészei önarcképeinek és műveinek átiratai sorakoznak. Balról jobbra haladva a sorozat Arnold Böcklin Önarckép hegedülő Halállal (1872, Berlin, Neue Nationalgalerie), című festményével indul, majd Lord Frederic Leighton, kora ünnepelt angol festőjének önarcképe (1880, Firenze, Uffizi) valamint ennek hátterében A fürdőző Psyché (1890, London, Tate Gallery) című híres műve következik. A szemüveges, kalapos és szakállas férfi Franz von Lenbach német festő önarcképe (1865, München, SG) után készült, aki Bismarck legtöbb és legjobb portréinak megalkotójaként is ismert. A további képkockák közül beazonosított alkotások: a francia Jean-Baptiste Carpeaux szoborműve: A Tánc (1867-8, Paris, Musée de l’Opera); Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő (1874, MNG); valamint a jobb szélen Székely Bertalan: Thököly Imre menekülése (1873, MNG) festményének részlete látható.

A képsík alsó részén futó sávban Batthyány báli környezetben csevegő, sétáló arisztokrata hölgyeket ábrázolt.

A festmény megfejtését tekintve legbiztosabb része a középső, sejszerűen tagolt, szándékoltan zsúfolt, a középkori kódexek lenyűgözően aprólékos és színes világát idéző kompozíció. Ezt keretezi felül a korszak szellemi-művészeti életét bemutató panoráma, valamint alul a társasági élet, vagyis a mindennapok világába bepillantást engedő részlet.

Batthyány e hármas tagolású, zenei kifejezéssel élve többszólamú műve az Osztrák-Magyar Monarchia megszületésének korába varázsolja nézőjét. A saját társadalmi rétegét is szenvtelen kívülállóként szemlélni képes gróf dialektikus történelem szemléletére az ellentétek és összefüggések hangsúlyozása jellemző. Háború és béke, Kelet és Nyugat, Európa és Amerika ellentéteit és kapcsolódási pontjait, egymással paralell módon, képregényszerű, quodlibet szerkesztési módszerrel tárja elénk, művészettörténeti szempontból és kvalitását tekintve is figyelemreméltó festményén.

 

 

Rum Attila

 

 

Irodalom:

* Bellák Gábor: Batthyány Gyula: Ezer év küzdelme, In.: Történelem – Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, Kiáll. kat. szerk. Mikó Árpád, Sinkó Katalin, Budapest, MNG, 2000, 647-648.

* Batthyány Gyula: Széchenyi apoteózisa, Kiáll. kat. T. Ridovics Anna előszavával, Budapest, PIM, 1991.

* (y): Batthyány Gyula: Történelmi jelenetek I., II., III., In.: Mű-Terem Galéria Tavaszi Aukció katalógusa, Budapest, 2002, 152-155.