Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldizsár István (1897–1984): Fekvő női akt, 1938

2009.12.21

Boldizsár István (1897–1984): Fekvő női akt, 1938 körül

vászon, olaj, tempera, 70x157 cm

jelezve lent jobbra: Boldizsár

 

Boldizsár István a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdi tanulmányait Réti István vezetésével az 1917-1918-as tanévben. 1918 nyarán Lyka Károly ajánlásával kerül először Nagybányára, ahol további művészi pályájára nézve meghatározó benyomások érik. A következő három év nyarait is a szabadiskolában tölti Thorma János növendékeként. Közben, 1919-ben a kecskeméti művésztelepen is megfordul Iványi Grünwald Béla hívására.

1920 és 1923 között a Münchenben élő Jánoshalmi Nemes Marcell világhírű magyar műgyűjtő teszi számára lehetővé, hogy a teleket a bajor fővárosban töltse, tanulmányozhassa az ott lévő képtárakban lévő remekműveket. Boldizsár itt nemcsak a müncheni Akadémia, de több más művészképző intézmény látogatójaként szélesíti látókörét. Kubinyi Sándor magániskolájában például a rézkarcolás technikáját sajátítja el. Első hazai sikereit is rézkarcaival aratja, miután

1924-ben Budapesten telepszik meg. Ekkortól a nyarakat Nagybányán tölti.

A harmadik nagybányai nemzedék tagjai közé számító Boldizsárról többek között így ír Réti István: „Művészete a harmincas évek első felében előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabbá lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Ez az újabb, levegősebb, színesebb, vibrálóbb festészete határozottabb elismerést szerzett neki. Impresszionista technikáját aztán néhány arcképen is sikerrel alkalmazta, megőrízve emellett ezek rajzát, karakterét és festői egységét.” (Réti 1954. 269.)

1938-ban Boldizsárt a Szinyei Merse Pál Társaság rendes tagjai közé választja. Az 1930-1940-es évek fordulóján alkotott művei – köztük az itt bemutatott Fekvő női akt – festői felfogása Iványi Grünwald ekkori alkotásainak stílusával vonható párhuzamba. Az apró ecsetvonásokkal felvitt formák vibráló színessége mindkettőjüknél a francia impresszionizmus hatását mutatja.

A festészet-technika kérdései iránt fokozott érdeklődéssel viseltető Boldizsár István, az 1930-as évek végére, a reneszánsz nagy velencei mestereinek műveit tanulmányozva dolgozza ki egyéni technikáját. Hosszú kísérletezés eredményeként az olajfesték, tempera és velencei terpentinkeverék együttes alkalmazásával éri el festményeinek ragyogó színhatását. A több rétegben, lazúrosan felvitt festékrétegek egymáson áttűnő színgazdagsága jelenik meg Fekvő női aktján is, mely nemcsak technikájában de beállításában is Tiziano Vénuszainak és Danaéinak 20. századi parafrázisaként értékelhető. A velencei mester kompozíciós megoldásait az impresszionizmus és a neoklasszicizmus eredményeivel ötvöző, klasszikus mintákat követő festmény méltán reprezentálja Boldizsár Istvánnak az 1930-as évek végére kialakult, derűs életörömöt sugárzó művészetét.

 

 

Irodalom:

Réti István: A nagybányai művésztelep. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1954.

Bodnár Éva: Boldizsár István. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1981.

Bodnár Éva: Boldizsár István. Budapest, 1983.