Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boromisza Tibor /1880-1960/ : “Vásári tömeg esős időben” 1912

2009.12.21

Boromisza Tibor /1880-1960/ : “Vásári tömeg esős időben” 1912 ősz

karton, olaj, 49x69,5cm, J.n.

Hátoldalon felirat : “Ruszkó Dezsőnek 1914 jan. Bp. Őszi esős vásár Boromisza Tibor”

 

 

            Boromisza Tibor 1903-ban Ferenczy Károly budapesti magániskolájában tanul, majd mestere tanácsára 1904-ben látogat először Nagybányára. 1909-ig minden nyáron hosszabb-rövidebb időt Nagybányán tölt, majd ez évtől 1914-ig oda is költözik. A nagybányai festőtársaságon belüli egyre éleződő nézetkülönbségek 1911-ben nyílt szakítássá fajulnak, ami Boromisza teljes kiközösítéséhez vezet a Réti István-féle ún. “hivatalos nagybányai festészet” államilag is támogatott kereteiből. Műteremházát Rétiék szögesdróttal szigetelik el a többiekétől ! Tervezett gyűjteményes kiállításaira 1910-ben és 1913-ban különböző okok miatt nem kerül sor.Közben 1912-ben a budapesti Művészház Egyesület művésztanácsi tagjává választják, de gyűjteményes kiállítását itt sem rendezik meg.

            Az 1909–1913 évek közötti festői termését 1914-ben a minden művészetpolitikai és egyéb klikkesedéstől mentes budapesti Könyves Kálmán Szalon mutatja be önálló kiállítás keretén belül.

            Boromisza festészetében 1911-től az erősen síkszerű, dekoratív, fauve-os festésmódot egy látványorientáltabb, plasztikus hatású, visszafogottabb szinezésű, de továbbra is stilizált látásmód váltja fel. 1914-es kiállításának katalógusában képeinek saját maga ad “beszélő-mesélő”címeket, amelyek az impresszionisztikus felfogás mellett a természet szinte panteisztikus csodálatát közvetítik a nézők-olvasók felé (“Gyalogösvény két patak között harmatos nyári napkeltén”; “Megvillanó napfoltok egy vásári csoporton kora tavasszal” stb.) Ambrózy Ágoston így ír képeiről még 1912-ben : “Abszolút festészet, mert abszolút elsődleges festészeti elemekkel – színnel, formával, vonalakkal – operál, a természet talajára csak azért állva, mert a levegőben nem függhet. … A vérbeli művész ecsetje intuitív erővel kontúrozza egységes foltokba a leglényegesebb mozzanatokat. A természetszemléletnek ezt a művészi tökéletesítését stilizálásnak hívják.”

            1912-től egyre gyakoribbak festészetében az olyan “életképek”, amelyeken az ember, az ember által épített környezet és a természeti táj szoros összhangba kerülve keltik a teljesség benyomását. A Boromiszára is ható japanizmus, pontosabban a japán művészet fametszetek által terjedő hatása nem a speciális keleti perspektíva használatában megnyilvánuló formalizmusként, hanem az előbb említett három főbb képépítő elem egyenértékűsítésével jelentkezik festészetében. Szemléletbeli azonosulás ez a természettel szorosabb összhangot kereső keleti művészettel.

            Itt tárgyalt műve is ezek közé tartozik. 1914-es kiállításának katalógusában a 42. tételszám alatt kerül bemutatásra “Vásári tömeg esős időben” című képe 200 Koronás áron, 1912-es dátummal. Az eredendően mozgalmas csoportjelenet Boromiszánál statikus jelleget ölt, szintén a keleti művészeti szemlélettől indíttatva, alapélményként az állandóság érzetét keltve. Festészetében újdonságként 1912-ben a kontúrok közé szorított felületeken megjelennek egyazon szín egymástól eltérő tónusfokozatai is. Művészetének ekkori állásáról maga a festő tudósít 1912 szeptemberében, vagyis a kép elkészültének idején : “Az első meglátás benyomása tulajdonképp hangulat. A szín, világítás, formák, vonalak és mozgás harmóniájának egyidőben való meglátása is hangulat. Így érett meg bennem az együvé való, egyszerre meglátott lényeges elemek összefoglalásának az erős, tudatos vágya. Együtt látni a természettel magát az embert, mint annak fontossá vagy lényegtelenné válható részét, ennek a szempontnak tökéletes keresztülvitele egyik legfontosabb jellemvonása a japán művészetnek.”

            A mű hátoldalán lévő felirat 1914-es dátuma csak a kiállítás idejének és a vásárló vagy megajándékozott személynek szóló gesztus dátumaként értékelhető, mivel a katalógus tanusága szerint már 1912-ben, címe szerint pedig tovább szűkíthetően ez év őszén készen volt. Ezt támasztja alá az 1912-ben készült több más művével való stíluskritikai összevetés is. (lásd. Jurecskó László 1996-os Boromisza-monográfiájának XVII. színes táblája : “Vásárosok a Zazarnál”1912., valamint 12. fekete-fehér kép : “Szénavásár Nagybányán” 1912.)

            Boromiszát 1913-ban már az irányított–beeső fény és a vetett árnyék problematikája foglalkoztatta. Ennek nyomai az itt tárgyalt festményén még nem lelhetőek fel.

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom :

Ambrózy Ágoston : Boromisza Tibor. Élet és Literatúra,  1912. szept. 15. 1-4.o.

Boromisza Tibor : Följegyzések (Nagybánya, 1912.szept.10.). Élet és Literatúra, 

1912. szept. 15. 8.o.

Boromisza Tibor Kiállítása a Könyves Kálmán Társulat Szalonjában 1914. január havában.

            Kiállítási katalógus.

Hevesy Iván : Boromisza Tibor. Amicus kiadás, Budapest, 1922.

Jurecskó László : Boromisza Tibor nagybányai korszaka (1904–1914). Nagybánya Könyvek 5.

            MissionArt Galéria, Miskolc, 1996.

Kieselbach Galéria Téli Képaukció 1997. december.