Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bortnyik Sándor (1893–1976): Oberweimar, 1924

2009.12.21

Bortnyik Sándor (1893–1976): Oberweimar, 1924

Vászon, olaj, 61 x 80, 5 cm

Jelezve lent balra: Bortnyik

 

Bortnyik Sándor 1924-ben készült tájképe különleges dokumentuma az első világháborút követő szemléletváltozásnak, annak az átalakulásnak amelynek során festészetében a széthulló avantgarde eszmények helyét egy földközelibb és reálisabb valóságlátás foglalja el. Csupán öt év telik el az 1919-ben született Sárga-zöld tájkép és a weimari előváros házsorainak megfestése között, festői látásmódjuk mégis alapvetően különböző (Borbély 1971, 10. kép). A Sárga-zöld tájkép vagy a hozzá közelálló Vörös gyár kubusokká tördelt fémes csillogású felületében a jövő városainak utópisztikus látomásai öltenek formát, míg az oberweimari házak masszív tömbjei tömör anyagszerűségükben jelennek meg. Kassák Lajos és folyóirata, a MA köré csoportosuló aktivista alkotók számára a háború utolsó éveiben a művészet társadalomformáló ereje még bizonyosság. Bortnyik 1918 körül készült linóleum metszeteinek és grafikáinak puszta erővonalakra lecsupaszított figuráit világmegváltó energiák hevítik.

Az aktivizmus lendülete 1919 után megtörik. Bortnyik Kassákékkal együtt Bécsbe emigrál. 1921-ben elkészíti képarchitektúráknak nevezett geometrikus formákból építkező sorozatát. A dadaizmus és orosz konstruktivizmus sodrában eljut tehát absztrakció végpontjáig. A geometrikus konstrukciók abszolút rendet sugárzó utópiája azonban túlságosan elvont Bortnyik számára. Molnár Farkas hívására rövidesen Weimarba utazik, ahol a Bauhaus iskolája a modern művészeti törekvések gyakorlatias és társadalmilag hasznos alkalmazását igyekszik megvalósítani. Bortnyik itt figyelemmel kíséri az iskola munkáját, az ipari formatervezés eredményeit, Oscar Schlemmer színpadterveit, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Lyonel Feininger forma- és színkísérleteit. Tapasztalatai és a weimari kommunista munkásokkal folytatott beszélgetései azonban azt mutatják, hogy a demokratikus, közösségi művészet a Bauhausban is csupán eszmény maradt. Mindezzel párhuzamosan Bortnyik Weimarban készült festményein a képarchitektúrák síkfomái térbeli kiterjedést nyernek, majd geometrikus térfomáik között mind gyakrabban jelennek meg plasztikus, figurális részletek. 1924-ben készült festményein a rideg architektúrák mesterséges tereiben emberi alakok tűnnek fel. Az Új Ádám, Új Éva vagy a Zöld szamár bábszerű figurái már egyszersmind a megvalósíthatatlannak bizonyult “szép új világ” szatírái is.

Az Oberweimar e válságos 1924-es év terméke, egyetlen dokumentuma annak a folyamatnak, amelynek során Bortnyik az absztrakció általa vélt zsákutcájából visszafordulva, a szatirikus élű neoklasszicizmus kitérője után a reális valóságábrázolás mellett foglal állást. Bár az ólomszínű égbolt és a mélyzöld előtér háromszögei közé beékelődött cseréptetős kis házak ritmikus tömbsora őrzi a kubizmus formai analízisének, képépítési metódusának és az expresszionizmus hatásos színkontrasztjainak emlékét. Miután 1924 végén Bortnyik Weimart elhagyva hazatér, évekig nem fest táblaképet. Az alkalmazott grafika területén, reklám- és plakáttervezésben találja meg azt a területet, amely igényeinek megfelelően gyakorlatias és társadalmilag hasznos. Az Oberweimar realista szemlélete csak az 1930-as évek végétől, szociális tartalmú képeiben nyer folytatást festészetében.

Az Oberweimar 1969-ben Bortnyik életműtárlatán a művész tulajdonaként szerepelt a Magyar

Nemzeti Galéria kiállításán. A nagyszabású bemutató kapcsán a Művészet című folyóiratban Goda Gábor méltatta Bortnyik Sándor művészetét. Talán az itt megjelent elismerő recenzió nyomán ajándékozta meg a népszerű írót Bortnyik e különleges festményével. A weimari tájkép mindenesetre a festő 1977-ben megrendezett restrospektív tárlatán már Goda Gábor tulajdonaként szerepelt.

 

Kiállítva:

Bortnyik Sándor kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1969. Kat. sz.: 20.

Bortnyik Sándor emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1977. Kat. sz.: 21.

 

Irodalom:

Beszélgetés Bortnyik Sándorral. In.: “Bauhaus” szám. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei. III. Budapest 1963. 20-27.

Goda Gábor: Bortnyik Sándor. Művészet 1969/6. 17-19.

Borbély László: Bortnyik. Budapest, 1971. 20.