Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bortnyik Sándor (1893–1976): Stranddáma, 1930

2009.12.21

Bortnyik Sándor (1893–1976): Stranddáma, 1930

Olaj, vászon, 50,5 x 70 cm

Jelezve balra lent: Bortnyik

 

Reprodukálva:

* Uj Szin modern művészeti folyóirat, 1/1, 1930 október, 21.

 

Kiállítva:

* A Művészcsoportok 1931. évi kiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1931. febr. 22 – márc. 22. Kat. sz.: X. terem. 10.

 

Irodalom:

* Mihályfi Ernő: A KUT kiállítása. Magyarország, 1930. január 12. Újra közölve: M. E.: Művészek, barátaim. Válogatott képzőművészeti írások. Budapest, Corvina, 1977, 55-56.

* Rózsa Miklós: Uj szin. Uj Szin modern művészeti folyóirat, 1/1, 1930 október, 1-7.

* Bakos Katalin: Bortnyik Sándor magániskolája, a Műhely 1928–1938. In: Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896–1944. Szerk. Köves Szilvia, Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003, 71-76.

 

 

 „Bortnyik Sándor: festés, grafika, reklám”

Bortnyik 1928-ban indult Műhely elnevezésű magániskolája, a weimari majd dessaui Bauhaus elveinek magyarországi meghonosítójaként vált ismertté. A tervezett összművészeti program részeként Bortnyik a festés, a grafika és a reklám oktatását vállalta. Az iskola kitűnő tanári gárdájában szerepelt többek között Hevesy Iván a művészettörténet és a film, valamint Molnár Farkas az elementáris építészet oktatójaként. Tanítványai között pedig ott volt a később Victor Vasarelyként elhíresült Vásárhelyi Győző is. Bortnyik az öncélú művészet hagyományos elvével szemben a „művészet mint eszköz” programjával lépett fel. Iskolájában elsősorban alkalmazott grafikusokat képzett, a reklám robbanásszerűen fejlődő igényeinek kielégítésére. A kereskedelmi célú modern művészi plakát hazai elterjedése és sikere, elsősorban Bortnyik és Berény Róbert reklámgrafikai munkásságán alapult. Ilyen irányú tevékenységük eredményeit táblaképfestészetükben is sikerrel kamatoztatták.

 

Jazzmodern style

A radikális társadalmi változások szükségszerűségét hirdető avantgárd mellett, az 1920–30-as évek fordulójának művészeti irányzatai közül emelkedtek ki a szenvtelen új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) és a látványos dekorativitással büszkélkedő art deco, egymásra is ható áramlatai. A francia modernizmus hagyománytisztelő forrásaiból táplálkozó art deco elsősorban az építészet, a tárgykultúra és az alkalmazott művészetek területén terjedt el, de beszüremlett a képzőművészet világába is. A „zigzag modern” és „jazzmodern style” néven is emlegetett stílus a jazzkorszak nagyvárosi életérzését közvetítette. Tipikus témái között szerepeltek a cirkusz, a strand és a sport világának jelenetei is.

            „Már most, ha körülnézünk egy kissé a művész, helyesebben a festő szemével (hiszen közülünk ő lát legélesebben, minthogy a vizuális élmény egyik főforrása az ő művészetének!), igazán nem kell hosszasabban bizonygatnunk, hogy nemcsak belső életünk, de a külső világ képe is alaposan megváltozott körülöttünk. Az új architektura, a modern város, a vakító fényjátékok, a közlekedés szédítő ritmusa, az aktok százait mutogató divat, a mozi fantasztikus jelenetei, a modern táncok, a görög testkultúrát is túlszárnyaló sportlátványosságok – mindez annyi új színt, annyi új vizuális élményt kínál a festő szemének, amennyit a tegnapi művész még álmában sem álmodhatott.” (Rózsa Miklós 1930)

 

„Stranddáma” a „Műhelyből”

Bortnyik Stranddáma című festménye nemcsak stílusában jellegzetes art deco mű, de a címválasztás is érzékletesen mutatja a művész korszellem iránti érzékenységét és naprakész modernségét. „Az absztraktabb irányok képviselői közül Bortnyik Sándor stilizált strandolója árulja el a legőszintébb meggyőződést, a legalaposabb kultúrát, és mutatja az új dekoratív freskóstílus felé vezető utat.” – írta Mihályfi Ernő 1930-ban Bortnyik egy azonos témájú kompozíciójáról, mely a Képzőművészek Uj Társaságának januári kiállításán szerepelt.

Bortnyik Stranddámája először 1930 októberében az Uj Szin modern művészeti folyóirat mutatványszámában került bemutatásra, majd 1931 tavaszán szerepelt a művészcsoportok műcsarnoki kiállításán. Külön érdekesség, hogy a festményt ekkortájt megörökítő üveg diapozitív évtizedeken át oktatási célokat szolgált és máig fennmaradt az ELTE Művészettörténet Tanszékének diatárában.

 

Rum Attila