Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Csendélet (Kékterítős csendélet), 1910 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Csendélet (Kékterítős csendélet), 1910 körül

Olaj, vászon, 57 x 53 cm

Jelezve balra lent: Czigány

 

Irodalom:

*  L. G. [Lengyel Géza]: A nyolcak kiállítása. Bemutató a Nemzeti Szalonban, Pesti Napló, 1911. április 29, 10–11 [11].

*  r. ö.: Nyolcak kiállítása, Független Magyarország, 1911. április 29, 9–10.

* K–y. [Korongi Lippich Dénes]: “Nyolczak kiállítása”, Magyar Hírlap, 1911. április 29, 10.

* Bölöni György: Czigány Dezső, Aurora, 1911/11, 275–282; Újra közölve: Bölöni György: Képek között, Budapest, Szépirodalmi, 1967, 316–318.

* Bálint Aladár: A “Nyolcak”, Magyar Nyomdászat, 1911/5, 136–137.

* Passuth Krisztina: Les “Huit”. Le premier groupe hongroise de tendance constructive analyse par genres de leur peinture, Acta Historiae Artium, 1962/3–4, 299–318 [303].

* Passuth Krisztina: A Nyolcak, az első magyar konstruktív törekvésű csoport. (Festészetük műfaj szerinti elemzése), Művészettörténeti Értesítő, 1964/2, 110–124 [115].

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 298.

 

Reprodukálva:

* Bölöni György: Czigány Dezső, Aurora, 1911/11, 278.

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 83. kép.

 

Kiállítva:

* “Nyolcak” kiállítás, Budapest, Nemzeti Szalon, 1911 április 29 – május 25. kat. sz.: 54.

 

 

„Czigány Dezsőnek nem témáiban, rajzolási módjában, formakeresésében, hanem főképpen a színeiben nyílik meg az egyénisége, amint erős, kissé rapszodikus, fel-fellobbanó koloristának mutatkozik. [...] Mély ultramarinok szerepelnek például csendéleteknél háttérül, fehér kancsó, vagy fehér terítő lobban ki előlük, vagy tussfekete háttérből vörös virágok, sárga rózsák virítanak elő. Hatásra számítanak ezek a színek, úgy vannak kiválogatva, megrostálva, hogy mindegyikük egy izgalmas szín legyen és minden egyes szín adja a legteljesebb értékét és tartalmát.” – írta 1911-ben, a Nyolcak második kiállításának idején Bölöni György, Czigány barátja és művészetének első, tartalmas méltatója. A híres-hírhedt tárlaton – melyre, mint a párizsi Elutasítottak Szalonjába, javarészt röhögni és gúnyolódni látogattak a konzervatív kritikusok által felbátorított „műértetlenek” – az itt bemutatott csendélet is szerepelt. Pedig Párizsban ekkor már Cézanne, Gauguin, Van Gogh festészetét és a Vadak indulását kísérő zavargások javarészt lecsöndesedtek, műveik a leghíresebb amerikai, orosz és nyugat-európai magángyűjtemények díszeivé váltak. Czigány 1910 körül a Cézanne és Matisse nyomdokain haladó új nemzedékhez csatlakozva, formaképzésben, festésmódban és színkezelésben is a legmodernebb törekvések egyenrangú, egyidejű és egyéni változatát kínálta művészetével.