Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Csendélet, 1912 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Csendélet, 1912 körül

Olaj, vászon, 48 x 39 cm

Jelezve jobbra lent: Czigány

 

Irodalom:

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 299.

 

Reprodukálva:

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 93. kép.

 

 

Czigány Dezső 1911–1912 fordulóján, a nem sokkal korábban felavatott Százados úti művésztelepre költözött. Öt év szünet után, 1912 tavaszán ismét kiállított a budapesti Műcsarnokban, melynek fő indoka az lehetett, hogy 1911 végén az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat zsűritaggá választotta Kernstok Károlyt, a Nyolcak rangidős tagját. Mivel a művészeti közízlés változása miatt okafogyottá vált tüntető távolmaradása a legnagyobb, hivatalos hazai kiállítóhelytől, így Czigány is az érvényesülés kevésbé rögös útját választotta. Művészete polgárjogot nyert a modernitás ultrakonzervatív elutasítóinak támadásai ellenére is. 1912 körül, az itt bemutatott csendélet születésének idején, Czigány a cézanne-i módszer teljes fegyvertárát birtokolta. Az ábrázolt tárgyak tömegének határozott körvonalakkal való megragadása helyett, óvatos ecsetvonásokkal tapogatja körül a formákat. A színek aprólékos modulációját alkalmazva, a tárgyak súlyos plaszticitással jelennek meg, de messze felülemelkedve a naturalista ábrázolás anyagszerű megközelítési módján. Ekkorra Czigány is eljutott fejlődésének arra a pontjára amit Cézanne úgy fogalmazott meg, hogy „múzeumi művészetet” akar létrehozni, vagyis a hagyományokat, minden idők legnagyobb mestereinek örökét kívánja megőrízni és továbbfejleszteni. Az 1912-es tavaszi tárlatról Czigány egyik csendéletét az állam hivatalos vásárlással illesztette a Fővárosi Képtár gyűjteményébe.