Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Provence-i táj, 1926–1930 között

2009.12.31

Czigány Dezső (1883 – Budapest – 1938): Provence-i táj, 1926–1930 között

Olaj, vászon, 54 x 65 cm

Jelezve lent balra: Czigány

 

Irodalom:

* K. A. (Kárpáti Aurél): Két kiállítás, Pesti Napló, 1927. november 13, 8.

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004,

 

Reprodukálva:

* Mezei Ottó: Nagybánya. A hazai szabadiskolák múltjából, Budapest, Múzsák, (1983), o. n.

 

Aukcionálva:

* Bizományi Áruház Vállalat 44. képaukció, Budapest, 1977. december 3–11. kat. sz.: 43.

 

 

Czigány 1926-tól kezdődő nizzai periódusában tájképfestészetünk kimagaslóan gyönyörű sorozatát alkotta meg. A koncepció, festői előadás és színkezelés sugárzó letisztultságában pompázó provence-i táj- és utcarészletek, Czigány mesterfokra emelkedett művészetének legjavát mutatják. „Nizzai tájai, tavaszi ujjongással fürdenek a friss, világos színekben, amelyeket a redukált formák zártsága köt derűs, meleg, tiszta harmoniákba. Átlátszó, a levegőben és fényben szinte feloldódó halványzöld lombtömegek, tompakék tengersíkok, mosolygó, halkpiros háztömbök s pasztelles sápadtságú figurák alkotják képeinek tárgyi elemeit, amelyek mindig a lényeget, a kép önmagában és önmagából épülő konstrukcióját, a vonalak és formák ritmusát hangsúlyozzák. Czigány új képei rendkívül dekoratívek s kiegyensúlyozottságuk, szinte ünnepi nyugalmuk a természet szemléletébe merült művész benső elmélyüléséről és egyéni előadásmódjának teljes kiforrottságáról tanuskodnak.” – vallott Kárpáti Aurél műkritikus 1927. novemberében, a Székely Aladár fotóművész műtermében, Czigány provence-i tájképeiből rendezett kiállításról. Czigány ebben az időszakban szívesen alkalmazta a kép előteréből szélesen induló, távolbafutó út motívumát. Dél-francia tájképeinek koncentrált nyugalma, levegős komponálásmódja és kifinomult színvilága egyöntetű elismerést aratott a korabeli kritikusok körében.