Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938) : Almás, kancsós csendélet, 1912 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938) : Almás, kancsós csendélet, 1912 körül

      vászon, olaj, 55,5x65,5cm

                                                     Jelezve fent jobbra : Czigány

                                              

Bölöni György a neós nagybányai és a magyar avantgard művészet egyik legkorábbi értője és támogatója 1909 nyarán “Új magyar festők” címmel kiállítást rendez Nagyváradon, melyet azután tovább utaztat Aradra is. A Nagyváradi Napló c. folyóirat június 5. és 12. között szinte naponta foglalkozik az eseménnyel. Az Arad és Vidéke c. lapban, 1909 július 4.-én Bölöni György így ír Kernstok Károly és társai c. cikkében : “Más hivatását és célját látja már a színeknek, mint a többi társai : Czigány Dezső. Egymás mellé helyezi és felhangolja őket, mint egy szépen szóló, mély hangú csellót, mulat, babrál és játszadozik velük, a fehérekkel, sárgákkal, jó cigányos színű kékekkel és zöldekkel. De emellett súlyt helyez és nyomatékot ad a matériának is, melyet fest, a bögrék porcelánjának, almák húsának, narancsok héjának, kancsók anyagának : mindmegannyi festői téma körül szorgoskodik.”

            Az 1909-1910-es évek fordulóján még “Keresők” névvel illetett művészcsoportnak a Könyves Kálmán Szalonban rendezett tárlatáról szintén Bölöni ír szakavatottan a Magyar Nemzet 1910. január 1.-i számában : “Talán Czigány Dezső az, akit közbenjáróul használhat fel legszívesebben a közönség – az ő hét képét –, és vele indulhat a kis kiállítás látogatására. Mert piktúrájában ő még közel áll a közös kiindulóponthoz, a nyers és át nem transzponált természethez, a dolgok megjelenő anyagiasságához. Száraz lenne, könyörtelen, naturalista, ha nem gyönyörködtetnék lobogó színek, melyek zuhatagban esnek tárgyaira, és lobbantanak érzékies forróságot.”

A francia Fauve-ok expresszív színkontrasztokra építő látásmódja mellett Czigány Dezső festői életművének 1910 körül kibontakozó, a Nyolcak csoportjához kapcsolódó szakaszában, a cézanne-i formaalakítás válik meghatározóvá. Domináns műfaja ebben a periódusban a csendélet, mely tartalmi és érzelmi semlegessége révén teszi lehetővé egy tömör, pusztán festői problémákra koncentráló eszközkészlet kialakítását. A  “Nyolcak” második, 1911-es tárlatán megjelenő csendéletei nagyvonalú, részleteikben még kubizáló, a cézanne-i indíttatást erősen magán viselő alkotások, melyek mintegy bevezetői Czigány Dezső csendéletfestő stílusának, előzményei az itt tárgyalt műnek. (1.kép., reprodukálva: Aurora 1911.május, 281.o.) A puritán tárgykészlet (terítő, kancsó, gyümölcsök, tálak) ábrázolásának módja az egyes elemek geometrikus alapformáihoz, mint lényegi belső maghoz való közelítése. A formai redukció teszi láthatóvá a dolgok belső szerkezetét, a színek révén nyerik vissza testiségüket, materiális valóságukat.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1912-es tavaszi kiállításán Czigány Dezső két csendéletet is bemutat, melyek közül az egyik ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona ( Ltsz.: F.K.918), (2.kép.). 1912-re Czigány eljut Cézanne-hoz való igazodásának csúcspontjára, amit ezután fest e műfajban az már a távolodás, önállósulás jegyeit viseli magán.

            Az Almás, kancsós csendélet címet viselő alkotása már ezt a tendenciát képviseli. A csendélet tárgyai erőteljes színeik révén szinte egymástól függetlenül léteznek a kép terében. A kompozíció feszes szerkezete a fehér, vörös, sárga, lila, kék és zöld színek erőteljes kontrasztjainak tüzijátékában oldódik fel. A fauve-os színhasználatban tobzódó Czigány, dekorativitásában igényes, valamint a tárgyak valóságát híven bemutató festményén bizonyos tekintetben túljutott példaképén. Hangsúlyozottan karakteres komponálási módját a színek érzékiesen megválasztott ellentétével szembesíti. Színei szinte önálló életet élve, önmagukban, ellentéteikben és összecsengéseikben izgató és feszültségkeltő hatásúak. A kép minden részlete új és váratlan izgalmakkal telített.

            A tárgyalt művel jól párhuzamba vonható egy a Magyar Nemzeti Galéria által őrzött másik csendélete is, amely valamennyi, az előző képre vonatkozó jellemzőkkel rendelkezik.

(Ltsz.: 57.123 T),(3.kép.)

            Czigány Dezső 1916-ig rendszeresen állít ki csendéleteket a OMKT és a Nemzeti Szalon tárlatain, hogy azután legközelebb az 1920-as évek közepén térjen vissza e műfajhoz, de már egészen más módon. Az Almás, kancsós csendélet keletkezése az 1912 és 1916 közötti időszakra tehető.