Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Árnyas út (Erdei út), 1935 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Árnyas út (Erdei út), 1935 körül

olaj, vászon, 65,5 x 75 cm

jelzés középen fent: Czigány

 

Proveniencia: Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. gyűjteményéből.

 

Reprodukció:

* A Kereskedelmi Bank Rt. XIX.–XX. századi magyar képzőművészeti gyüjteménye. Budapest, K&H Bank, év nélkül, o.n.

* Sammlung Ungarischer Kunst aus dem 19. und 20. Jahrhundert der Kereskedelmi Bank Rt. Budapest, K&H Bank, év nélkül, o.n.

 

Aukció:

* Gróf Almásy-Teleki Éva és Dr. Kállay Tamás Művészeti Aukciója. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (volt Ernst-Múzeum), Budapest, 1939 november. (kat. 108.)

* III. Művészeti Aukció. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (volt Ernst-Múzeum).

Budapest, 1940 április. (kat. 122.)

 

Irodalom:

* Halász Ernő: Négy halott… Magyar Hírlap, 1938. január 1. 7.

* Rum Attila: Czigány Dezső. Budapest, magánkiadás, 2004.

 

 

„Czigány Dezső emberileg és barátilag valami furcsa keveréke volt a vidám, a jókedvű, a pajtáskodó, a társaságot szerető, a magábamélyedő, az elzárkózó, a szkeptikus, a tömeget nem kedvelő embernek. Órákon át tudott hallgatni, egyhelyben ülni szótlanul, egy pontra bámulni, de ott, ahol jól érezte magát, órákig ő tréfálta meg az egész társaságot, apró, mozgékony figurája szüntelenül forgott ide-oda és mindenki számára volt valami mondanivalója. Tudta adni a cinikust, hogy az ember azt hitte: őt senki más nem érdekli, de ugyanakkor belül odavolt és kétségbeesett egy-egy ember sorsáért. Tudta azt mutatni, hogy nem izgatja a világ sora, de éjszaka, ha a műterem félhomályában kevesen maradtunk együtt, lázba tudott jönni egy igazságtalanságért, mely a világ másik táján történt és keseregni tudott, ha elbukott egy tehetség, vagy rést ütöttek valamin, ami az emberi élet szépségéhez és magasztosságához tartozik. Úgy tudott tréfálkozni, hogy az ember azt hihette, véres komolyan beszél és úgy tudott komoly dolgokról beszélni, hogy az ember tréfának hitte a szavát. Furcsa és különös keverék volt, vagy furcsán és különösen tudott mindig elrejteni valamit valódi arcából.”

E sorokat Halász Ernő, a festőművész legközelebbi baráti körébe tartozó író és újságíró jegyezte le, a Czigány-család tragédiáját közvetlenül követően. Írásának további részében Czigányt melankóliára hajlamos, érzékeny lelkű művészemberként jellemezte, akit elsősorban a családja, a képzőművészet, valamint a zene mérhetetlen szeretete segített és hajtott előre életútján. Czigány kedvenc hangszere a gordonka volt, melynek értő megszólaltatását még nagybányai mesterétől, Hollósy Simontól leste el a század legelején. A gordonka ettől kezdve a művész elválaszthatatlan társa, magányának enyhítője, zaklatott idegeinek csillapítója volt. A kortárs beszámolók szerint legszívesebben J. S. Bach hat szólószonátáját játszotta, hatalmas átéléssel és nem kis tehetséggel. E mélyzengésű hangszer állandó jelenléte természetesen Czigány festészetére is hatással volt. Nemcsak lélektépően őszinte késői önarcképei, de utolsó csendéletei és tájképei is magukban hordozzák a gordonka borongós, meditációra késztető hangulatát. Az elárvult műteremről szóló 1938 januári hírlapi cikkekben rendre felbukkan az utolsó, még festőállványon szikkadó festmény leírása, melyek szerint az egy árnyas erdei úton haladó alakot ábrázolt. Az itt bemutatott, egyező témájú festmény valószínűleg nem azonos ezzel az utolsó képpel, de rendkívül jellemzően zendíti meg Czigány utolsó éveinek művészi alaphangját. A témája szerint narratív, ám festésmódját tekintve ezzel pont ellentétes művészi szándékot mutató, minden részletében egyenértékűen kezelt, az elbeszélőmód helyett a képszerűséget előtérbe helyező festmény, méltán reprezentálja Czigány késői, az új tárgyiasságot posztimpresszionista és posztnagybányai felhangokkal megszólaltató stílusát. Színvilág és festésmód tökéletes összhangja jellemzi a képet, mely felfogását és modorát tekintve is egészen közeli rokona, a korszak egyik legmeghatározóbb hazai művészi csoportosulásának számító Gresham-kör művészi törekvéseinek.