Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Csendélet gyümölcsökkel, 1915 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Csendélet gyümölcsökkel, 1915 körül

Vászon fatáblán, olaj, 58 x 47,5 cm

Jelzés lent balra: Czigány

 

Kiállítás:

* Nyolcak és aktivisták, Budapest, Kieselbah Galéria, 1999. november 12-21. Katalógus nélkül.

 

Reprodukció:

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 108. kép.

* Modern magyar festészet 1919–1964, Szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2004, 470. kép.

 

 

Czigány Dezsőt a korai és későbbi kritikák gyakran méltatták Paul Cézanne művészetének egyik leghívebb hazai követőjeként. Kortársai az ő műveiben ismerték fel a francia posztimpresszionista mester nemes és veretes egyszerűségű festészetének egyik legközelebbi, magyar párhuzamát. A Székesfőváros által megvásárolt Czigány-képek közül az első egy csendélet volt, melyet a művész 1912 tavaszán állított ki a budapesti Műcsarnokban. E festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria egyik dísze, mely a magyar művészet számos hazai és külföldi seregszemléjén reprezentálta már a korai magyar modernizmus erejét és szépségét. A Nyolcak 1909 és 1915 közötti történetének csúcspontja az 1911-es Nemzeti Szalonbeli közös szereplésük volt. Ezen Czigány csodálatos és páratlan egyszerűségű csendéletekkel kápráztatott el egy szűkkörű, de annál kifinomultabb izléssel rendelkező réteget. E csendéletek koronájaként festette meg az előbb említett, korán közgyűjteménybe került művét, melynek sikere további, szebbnél-szebb csendéletek megalkotására ösztönözte.

            Czigány itt bemutatott asztali csendélete kiváló példa arra, miként lehetett 1915 körül a műfaj hagyományait tiszteletben tartva, a Cézanne által kijelölt úton haladva, nagyvonalú és egyúttal telivér, naprakész modern művet festeni. A csupán pár szín igen gazdag árnyalataival megfestett, néhány egyszerű, csaknem a geometrikus vázig csupaszított forma, rendkívül dinamikus és feszes kompozícióba tömörülve jelenik meg. Asztal és asztalkendők sarkos-éles alakzatai illeszkednek tálak és gyümölcsök gömbölyded formáihoz, abban a tökéletes összhangban és nemes egyszerűséggel, amelyet a Chardintől Cézanne-on át Morandi-ig ívelő csendéletfestészetben csodálunk.

            Czigány 1915-ben kisebb kollekciónyi képpel jelentkezett a Nemzeti Szalon téli kiállításán. Az ekkor bemutatott hét festménye közül négy csendélet volt. Korai reprodukciók hiányában az ekkor kiállított képeket sajnos nem lehet teljes bizonyossággal azonosítani a ma is fellelhető Czigány-művekkel. Ennek dacára kijelenthető, hogy Czigány most aukcióra kerülő asztali csendélete úgy 1915-ben, mint az azóta eltelt közel egy évszázad során bármikor, a modern magyar festészet legjavát bemutató bármely kiállításon megállná a helyét. Így méltán kapott helyet a Kieselbach Tamás szerkesztésében megjelent monumentális képválogatásban, a Modern magyar festészet második kötetében is.