Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Csendélet, 1925

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Csendélet, 1925

Vászon kartonon, olaj, 57 x 48 cm

Jelezve fent balra: Czigány

 

Czigány és Orbán Párizsban, 1925

   Czigány Dezső közel két évtizeddel első huzamosabb párizsi tartózkodása után, 1925-ben költözött családjával együtt ismét Franciaországba. Az első évben Párizsban laktak, szoros kapcsolatban az akkor szintén ott tartózkodó Orbán Dezsőékkel. Együttlétük idejéről Orbán Dévényi Ivánhoz írott 1980 körüli levele szolgál információkkal: [Czigányt]“Felesége rábeszélte, hogy menjenek Párisba azt remélve, hogy ez a légkör visszahozza munkakedvét. Mi is akkor Párisban voltunk a családommal (1925) többször együtt voltunk velük és a felesége nagyon kért, hogy vigyem ki magammal festeni Czigányt. Sikerült is rábeszélnem, ki is jött velem egy alkalommal, valahol a Szajna mellé telepedtünk le, de ő nem festett semmit. Azt mondta, hogy ő most csak impressziókat gyűjt.” E levelében Orbán még említi, hogy Czigány az utolsó Budapesten töltött hónapokban már szinte egyáltalán nem festett, idejének java részét zenéléssel, kedves csellójának társaságában töltötte. Felesége Szilasi Boriska bíztatására költöztek Párizsba, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a környezetváltozás Czigány kedvét újra meghozza a festéshez.

 

Czigány 1925-ös párizsi képei

   Orbán szerint Czigány Párizsban nem festett, fennmaradt képek azonban bizonyítják, hogy ha lassan is, de ismét visszatérő munkakedvvel, még a következő évi Nizzába költözésük előtt már több műve született, melyek a francia fővárosban való tartózkodás idejéhez köthetőek. Kettő, magángyűjteményben őrzött 1925-ös városképe közül az egyik a Szajnán átívelő Pont Royal-t ábrázolja, a másik pedig egy külvárosi utcába enged betekintést. Czigány itt bemutatott Csendéletének festésmódja és a vászon anyaga megegyezik a felirata szerint is Párizsban született Szajna-hídas képével. E csendélet az 1926 körülre tehető, feltehetően már Nizzában festett csendéletektől sötétebb alaptónusa, enyhén komorabb színvilága alapján különíthető el.

   Az életmű ismeretében azt kell mondanunk, hogy Czigánynak jót tett a több hónapos munkaszünet, mivel alkotói válságából művészetében megerősödve tért vissza. Czigány 1925 és 1930 között festett puritán egyszerűségű képei a tökéletesen uralt mesterségbeli tudás és választékosság magas fokával tűnnek ki az oeuvre-ből. Ekkor alkotja meg legredukáltabb csendéleteit is, melyeken csupán néhány mindennapi használati eszköz vagy tárgy valamint gyümölcsök jelennek meg. Itt bemutatott Csendélete is ezek közé tartozik, melyen az általa ekkoriban előszeretettel ábrázolt négyszögletes kis asztalkán csupán borospalack, gyümölcstartó, porcelán tányér és néhány alma tűnik fel. Ennyi is elég azonban számára, hogy mindent megmutasson amit a csendéletfestészetben Chardintől és Cézanne-tól tanult, majd fejlesztett a maga egyéni stílusává. A diagonálisra állított asztallapon megjelenő tárgyak a valós súlyuknak megfelelő tömegszerűségükben mutatkoznak. A kompozíció kiegyensúlyozottsága és nagyvonalúsága vetekszik Giorgio Morandi hasonlóan egyszerű tárgykészletű csendéleteivel. Kifinomult választékosság nyilvánul meg a színek és formák összehangolásában, pl. a feketébe hajló sötétzöld palack és a tányér fénysúrolta fehérségének találkozásánál. Ezen apró részletek felfedezése mind a festő, mind pedig a néző számára hasonló ahhoz az élményhez, melyet Cézanne nemes egyszerűséggel csak a maga „kis szenzációiként” emlegetett.

 

Rum Attila

 

Kiállítva:

* Nyolcak és Aktivisták, Budapest, Kieselbach Galéria, 1999. nov. 12–21. Kat. nélkül.

* Czigány Dezső  és Czóbel Béla  festőművészek emlékkiállítása, Budapest, László Galéria, 2002. máj. 31 – jún. 28. Kat. sz. n.

 

Irodalom:

* Orbán Dezső levele Dévényi Ivánhoz, [1980 körül] július 16. MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár, MKCS–C–I–159/1156.

* Rum Attila: Czigány Dezső (kiadás előtt álló monográfia gépirata).