Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Fasor, 1930 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Fasor, 1930 körül

Vászon, olaj, 61,5 x 50,2 cm

Utólagosan jelezve jobbra lent: Czigány

 

Feltehetően kiállítva (a vakkereten található cédulatöredék alapján):

* A Képzőművészek Új Társasága kiállítása. Budapest, Nemzeti Szalon, 1930. január.

 

Kiállítva:

* Nyolcak és aktivisták. Budapest, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 1999. november.

 

Irodalom:

* Gy. T.: A KUT kiállítása. 8 órai Újság, 1930. január 12.

 

 

 

Czigány Dezső élete egyik legboldogabb és művészete talán legkiegyensúlyozottabb korszakát élte 1926 és 1930 között, nizzai tartózkodása idején. A huszas évek egyre erősödő válsághangulatában enyhítően, kedvező hatással volt rá a dél-francia klíma és a kifogyhatatlan természeti szépségekben bővelkedő táj. Ezekben az években szinte kizárólag tájképeket festett, ehhez képest elenyésző számú a korábban oly hangsúlyos portré és csendélet műfajában alkotott műve. Az életmű egészét tekintve is e dél-francia periódus mind mennyiség, mind pedig minőség tekintetében kiemelt jelentőségű.

Czigány itt bemutatott, nagy valószínűséggel dél-francia tájrészletet ábrázoló festménye, feltehetően abból a sorozatból való, mely a művész közvetlenül hazatérése előtt, az 1920-as évek legvégén született és amelynek legjavát a művész 1930 januárjában mutatta be a budapesti Nemzeti Szalon KUT-kiállításán. A tárlatot kísérő kedvező kritikák többsége, hangsúlyosan foglalkozott Czigány „friss zöldekben tartott provencei tájképsorozatá”-nak elsőrendű művészi értékeivel.

Az itt bemutatott mű legközelebbi párdarabja, a bajai Türr István Múzeum gyűjteményében található Fasoros út címen szereplő remekmű. Ez utóbbi alkotás Oltványi Imre, a rendkívüli műveltséggel rendelkező művészeti író, műkritikus és műgyűjtő jóvoltából került Bajára még az 1930-as évek derekán. Oltványi szisztematikus gyűjteményfejlesztési programja keretében, a hazai kortárs művészek legjavát sikerült meggyőznie arról, hogy egy vagy több művük átengedésével a korszak magyarországi képzőművészetét bemutató, egyik legizgalmasabb kollekció létrejöttéhez járulnak hozzá.

            Az itt kiállított és a bajai közgyűjteményben található Fasoros út-tal egyenrangú tájképet teljesen felesleges volt utólagos, inkább csak a kompozíció egészét zavaró szignatúrával ellátni. A cézanne-i színperspektíva szabályait nagyvonalúan alkalmazó, ropogós frissességű festmény önmagában, aláírás nélkül is egyértelműen mutatja Czigány művészetének jellemző és utánozhatatlan jegyeit. Elsőrendű kvalitása önmagáért beszél.