Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Fürdőző nő, 1920 körül

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Fürdőző nő, 1920 körül

Vászon kartonon, olaj, 55 x 37 cm

Jelezve lent balra: Czigány

 

Czigány Dezsőt a Tanácsköztársaság alatt vállalt közszereplése miatt 1920-ban kizárták a Magyar Képzőművészek Egyesületéből. Az ún. fehérterror alatti direkt üldöztetéséről nincs tudomásunk, de kiállítási lehetőségei korlátozódtak. 1922-ben a Helikon két tárlatán mutatta be legújabb műveit. Az áprilisban és májusban rendezett kiállításokon összesen tíz aktos kompozícióval jelentkezett.

„A forrongás évei után Czigány megtalálta egyéni stílusát s azon belül nyugalomra és harmóniára törekszik. … Az erő nyugalma az új vívmánya Czigány Dezső művészetének” – írja Elek Artúr A Műbarátban. Majd Bálint Aladár méltatja legújabb munkáit a Nyugat hasábjain:  „Klasszikus latin felírások, négysoros versek tömörségét juttatják eszünkbe e képek, hol néhány alapszínbe sűrítette össze a művész a természettel folytatott párbeszédének eredményeit.”

A cézanne-i hagyományokat és a tizes évek második felében tendenciává szélesülő klasszicizáló áramlatot szintézisbe olvasztó Czigány statikus nyugalmú aktábrázolások sorozatát festette ekkor. Bár korábban és később is foglalkoztatta a mezítelen női test látványának festői megfogalmazása, – 1915-ben egy aktjával nyerte el az Erzsébetvárosi Kaszinó ötszáz koronás díját – ismert aktjainak felét 1920 körül festette. A sötét tájképi háttérből elővilágló ruhátlan nőalakok kivétel nélkül vízparton, fürdőzés közben kerültek ábrázolásra. A téma megválasztását Czigánynak Cézanne művészete iránti feltétlen tisztelete határozta meg. Követendő példaként állt előtte a francia mesternek a „Fürdőzők” témájával való évtizedes bírkózása. Rajzában fegyelmezett, szerkezetében szigorú aktjait elsősorban fauve-os színviláguk különbözteti meg Cézanne azonos témájú alkotásaitól.

Festményének szerkezetessége a tájképi környezet alkotóelemeinek ritmusos sorolásában nyilatkozik meg. A kétoldalt magasodó fatörzsek vertikálisai fogják közre a nőalakot és határozzák meg annak a kép terében elfoglalt helyzetét. A két távolbafutva összetartó fasor és a képsíkot horizontálisan tagoló dombhajlatok ellentétének kiszámított egyensúlyában bomlik ki a női akt anyagérzetekkel telített testisége.

Itt bemutatott női aktjának egyik rajzvázlatát 1918 májusában a Képírók, Képfaragók társaságának megalakulását proklamáló katalógusban reprodukálták, egy másik változata a Bedő-gyűjteményből került a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának birtokába, olajfestésű kétalakossá bővített variánsa pedig az esztergomi Dévényi-gyűjteményben található.

Az 1976-ban magángyűjteményekben lévő Czigány Dezső alkotásait bemutató kiállításon e mű is szerepelt.

 

Proveniencia:

Görgényi Frigyes dr. majd Sík Csaba gyűjteményében.

 

Kiállítva:

Tiszteletadás Czigány Dezsőnek. Czigány Dezső magángyűjteményben lévő képeinek kiállítása a Hazafias Népfront VI. ker. Bizottsága rendezésében. Budapest. 1976. máj. 28 – jún. 19. Kat. sz.: 19.

 

Irodalom:

Bálint Aladár: Képek, szobrok. Nyugat, 15. évf. 1922. 771-772.

[Elek Artúr]: Kiállítások. A Műbarát, 2. évf. 5. sz. 1922. 117.