Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czigány Dezső (1883–1938): Nizza, 1926–1927

2009.12.31

Czigány Dezső (1883–1938): Nizza, 1926–1927

Olaj, vászon, 54 x 65 cm

Jelezve jobbra lent: Czigány

 

Irodalom:

* Franz Roh: Nach-Expressionismus. Magischer Realismus, probleme der neuesten Europäischen Malerei, Leipzig, Klinkhardt & Biermann, 1925.

* K. A. [Kárpáti Aurél]: Két kiállítás, Pesti Napló, 1927. november 13. 8.

* Bárdos Artur: „Tárgyiasság” a művészetben és mindenütt, Uj Idők, 1929. július 28. 139-140.

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 207, 218, 306.

 

Reprodukálva:

* Rum Attila: Czigány Dezső, Budapest, 2004, 218. (166. kép)

 

Feltehetően kiállítva:

* Czigány Dezső festőművész gyűjteményes kiállítása, Székely Aladár fotóműterme, Budapest (Váci utca 18.), 1927. november.

 

 

Czigány nizzai képei

Czigány családjával együtt 1926-ban Párizsból Nizzába költözött. A következő pár év a művész festészetének gyökeres megújulását eredményezte. Ebben a periódusában szinte kizárólag tájképeket festett, csendéleteinek és portréinak száma elenyésző a szebbnél szebb tájábrázolások tömegében. A korábbi művek dominánsan komor hangvételét a dél-francia környezet ragyogó színei és hamvas tónusai száműzték egy időre. Czigány színei kivilágosodtak, festészete friss energiákkal telítődve bontakozott új irányba. 1927-ben barátja, Székely Aladár fotóművész budapesti műtermében mutatta be legújabb műveit, melyekkel egyöntetű sikert aratott a kritikusok és műbarátok körében. Elmarasztaló megjegyzések csupán a festmények méltó bemutatására kevéssé alkalmas helyszín kiválasztása miatt érték a művészt. Szinte valamennyi számottevő napilap terjedelmes cikkben üdvözölte Czigány jelentkezését, valamint festményeinek az addig megszokottól gyökeresen eltérő témaválasztását és felszabadult színvilágát. Kárpáti Aurél a következőket írta a nagysikerű tárlatról: “... vasárnap nyílik meg Székely Aladár műtermében Czigány Dezső festőművész kiállítása. Ez a kicsiny, de kitűnően megválogatott, nívós kollekció a kiválóan tehetséges, modern művész újabb lendületes előretöréséről számol be. Nizzai tájai tavaszi ujjongással fürdenek a friss, világos színekben, amelyeket a redukált formák zártsága köt derűs, meleg, tiszta harmoniákba. Átlátszó, a levegőben és fényben szinte feloldódó halványzöld lombtömegek, tompakék tengersíkok, mosolygó, halkpiros háztömbök s pasztelles sápadtságú figurák alkotják képeinek tárgyi elemeit, amelyek mindig a lényeget, a kép önmagában és önmagából épülő konstrukcióját, a vonalak és formák ritmusát hangsúlyozzák. Czigány új képei rendkívül dekoratívek s kiegyensúlyozottságuk, szinte ünnepi nyugalmuk a természet szemléletébe merült művész benső elmélyüléséről és egyéni előadásmódjának teljes kiforrottságáról tanuskodnak.”

 

Czigány „új tárgyias” periódusa

Az 1920-as évek közepének európai képzőművészetében egy új, az expresszionizmussal opponáló stílusirányzat bontakozott ki. Franz Roh 1925-ben megjelent, Nach-Expressionismus című könyvében foglalta össze e legújabb európai festészet főbb jellemzőit.

„A ’neue Sachlichkeit’ – az új tárgyiasság – fogalmát a németek fogalmazták meg tudatos művészi világnézetté, de ma már mindenütt ezt a jelszót hallja az ember – ha nem is annyiszor és annyira az unalomig, mint Németországban, –  de ami fontosabb, ez az elv válik tetté, ez érvényesül uralkodóan a művészet és az élet legtöbb kérdésében.” – írta Bárdos Artur 1929-ben. Czigány festészete naprakészen kapcsolódott az Európáról a tengerentúlra is áthullámzó „új tárgyiasság” áramlatához. Az 1920-as évek második felében alkotott dél-francia tájképein lehiggadt és kristályos tisztaságú világ tárul elénk. Az itt bemutatott nizzai tájrészletre a korábbiaktól eltérő, visszafogottabb színhasználat jellemző. Festményén a tengeri pára ezüstösen csillogó fátyla vonja be a tájat. A tengertől távolabbi tájak izzó mediterrán fényözönében egymásnak vadult színeket a páradús levegő itt egymáshoz igazítja, a halványpiros háztetők, fakózöld pálmafák és kékesszürke tenger finoman összehangolt tónusokban simul harmonikus egységbe. Az expresszionista festészet robbanó dinamizmusával szemben itt a hűvös egyensúly és tárgyilagos rend lírai érzékenységgel tompítva érvényesül. Az új tárgyias festészetre jellemző lényegkereső, redukált formavilágú, szenvtelen ábrázolásmód éppúgy jelen van Czigány e művén, mint nizzai tájképeinek legjaván, melyek legközelebbi párhuzamait a német Alexander Kanoldt és a francia Auguste Herbin korabeli festészetében találjuk meg. Az itt bemutatott mű feltehetően szerepelt a művész 1927-es budapesti kiállításán, s talán azonos az ekkor bemutatott Házcsoport tengerrel című kompozíció valamelyik változatával.