Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czóbel Béla (1883–1976): Párizsi utca, 1905

2009.12.21

Czóbel Béla (1883–1976): Párizsi utca, 1905

Vászon, olaj, 73 x 100 cm

Jelezve lent balra: Czóbel

 

Irodalom:

* Czóbel Béla: Önvallomás, Modern Művészet, 1906. febr. 305.

* Czóbel Béla: Önéletrajz levélben, In.: Az új magyar művészet önarcképe, Budapest, Művészbolt, é.n. [1945], 14-16.

* Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete, Veszprém-Budapest, Magyar Képek, 2001.

 

Czóbel a századforduló és „századfordító” Párizsában

„Páris után már diákkoromban vágytam. Rippl-Rónai is hozzájárult ennek fokozásához. A Royal szállóban rendezett kiállítását majdnem naponta meglátogattam.” (Czóbel, 1945, 14.) Rippl-Rónai József 1900–1901 fordulóján több mint kétszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a budapesti Royal Szállóban. Czóbel még gimnazistaként naponta, újra és újra megnézve e tárlatot döntött saját sorsáról a művészpályát választva. 1902 nyarán már a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd rövid müncheni kitérő után a következő nyáron ide tért vissza, itt értesült a szórványosan, és benne egyre erősebb vágyakozást keltő aktuális párizsi művészeti eseményekről. A huszadik életévét éppen betöltő Czóbel Béla diákkori álma teljesült, amikor 1903 októberében végre a francia fővárosba utazhatott. Rövid ideig Jean Paul Laurens irányítása alatt dolgozott a Párizst járt magyar művészek által demokratikus légköre és a tanítási módszer liberalizmusa, valamint nem utolsó sorban olcsósága miatt kedvelt Julian Akadémián. Önéletrajza szerint Czóbel számára kevés haszonnal járt a főként aktrajzolásban kimerülő akadémiai oktatás, annál nagyobb hatással voltak rá az aktuális kiállítások, galéria-tárlatok és a személyes ismerettségek. Gauguin, Van Gogh, Cézanne és a későbbi Vadak műveit eredetiben tanulmányozhatta, 1904-ben pedig már rendszeres látogatója volt a Párizsban letelepedett amerikai műgyűjtő testvérpár Leo és Gertrude Stein által szervezett összejöveteleknek, ahol baráti kapcsolatba került többek között Picassóval és Matisse-szal is.

   Az első két párizsi idényben Czóbelre zúduló, szinte befogadhatatlan mennyiségű és feldolgozhatatlan benyomás túl erősnek bizonyult még a rendkívüli tehetségű és minden újdonságra fogékony Czóbel számára is, mint ezt az 1904 nyarán Nagybányán készült művei mutatják. Az áttörés 1905-ben következett be, amikor Nagybányát kihagyva programjából, az év legnagyobb részét Párizsban töltötte. Czóbelnek talán féltucat, biztosan 1905-re datált vagy tehető művét ismerjük, melyek rohamos fejlődést és folyamatos kísérletezést mutatva, a nagybányai plein-air naturalizmustól a posztimpresszionizmuson át a fauve-ok festészetének értő és tudatos felhasználásának ívén helyezkednek el. „ – Igen, elfeledni mindent, mi rám erőszakolt, eldobni mindazt, mi másokból kiválogatott, semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen, mi ha mondattá válik, szóljon az bármiről, én rólam beszéljen!” – írta nem kevés szerénységgel 1906 februári önvallomásában, pedig „gagyogás” helyett, ekkor már remekművek sorát tudhatta maga mögött a Matisse körül kialakult és Vadak néven elhíresült művésztársaság tagjaként.

 

Czóbel 1905-ben született művei

Czóbel 1905-ben festett és ismert műveinek sorában az a Nemes Marcell műgyűjtő által a Kecskeméti Képtárnak ajándékozott, talán egy kastély parkjának részletét ábrázoló Tájkép az első, melyen még erőteljesen érvényesülni látszik a nagybányai festészet hatása. A nyári természet pazar színpompáját még az impresszionisták látásmódjával adja vissza itt Czóbel, de a szaggatott ecsetkezeléssel és a színek fokozott ütköztetésével megfestett kép már a posztimpesszionizmus jegyeit is magán viseli, az ennek magyarországi megfelelőjeként kibontakozó neós nagybányai festészet előfutáraként.

   E sorban következik az itt bemutatott és a legutóbbi időkig lappangott Párizsi utca, melyre az előzőnél nagyvonalúbb – valamelyest a japán fametszetek sajátos, az európaitól eltérő perspektívájára is emlékeztető – térképzés jellemző, festésmódjában pedig határozottan érvényesül Pissarro késői műveinek valamint Van Gogh festészetének hatása. Különleges darabja, eleddig hiányzó láncszeme ez Czóbel életművének, mely kapcsolatot teremt a fentebb bemutatott Tájkép és a szintén 1905-ben született, magántulajdonban lévő Kislány ágy előtt című festmények között. Ez utóbbinak hátterében a Párizsi utca lappangó vagy megsemmisült párdarabja látható. Czóbel mindkét festményének jobb szélén a francia festészetre jellemző, elegáns módon metsződik egy-egy utcasarkon álló épület, mely motívum hivatott arra, hogy a kép terébe vonja annak nézőjét. Lehetőséget nyújt arra, hogy a képet szemlélő egy röpke szempillantás alatt Párizsban találja magát.