Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czóbel Béla: Enteriőr gitárral, 1959-1960

2009.12.21

Czóbel Béla: Enteriőr gitárral, 1959-1960

vászon, olaj, 130 x 97 cm

J. j. l.: Czobel

 

Amikor Kassák Lajos 1958-ban meglátogatja Czóbel Bélát, beszélgetésük apropója a hetvenöt éves művész Nemzeti Szalonban megrendezésre kerülő gyűjteményes kiállítása. “Semmi spekulatív, előre eltökéltség, irányzatosság nincs ezekben a művekben. – írja ekkor látott festményeiről Kassák – Élettől duzzadó valóságukat semmilyen “izmus” cégérével nem jelölhetnénk meg. Egy magányos ember érzelem- és eszmevilágából kelnek életre ezek a képi törvényeket mindenkor tiszteletben tartó vonalak, színek és formák… Egyike ő azok közül a nagyon kevés festőnk közül, aki szigorúan öntörvényei szerint dolgozik.” Makacs öntörvényűsége, független autonómiája éppúgy kirekeszti őt is a hivatalos művészetpolitika kegyeiből mint az egykori avantgarde vezéregyéniségét, Kassák Lajost. A tárlatnak otthont adó Nemzeti Szalon, Erzsébet téri pompás szecessziós épületét két év múlva lebontják. Az új idők szele nem kedvez Czóbel európai látókörű, lényegét tekintve apolitikus művészetének. Az 1939-ben Párizsból hazatelepült művész a háború után idehaza jóideig mellőzött, miközben az európai művészeti központok neves galériáiban sorra nyílnak meg legújabb műveinek bemutatói. A hazai modernizmus egyik elindítójának művészetét nem befolyásolja a századelő óta folyamatosan áradó formanyelvi kísérletek áradata vagy az állami művészetpolitika elvárásai. Valódi européer, aki telente Párizsban időzik, de a nyarakat rendszeresen Szentendrén tölti, abban a városban, amely a megelőző évtizedekben a hazai új művészeti törekvéseknek is otthont adott.

Czóbel nem lett hűtlen a menedéket nyújtó, a zavartalan munkát biztosító városhoz, hiszen végrendeletében Szentendrére hagyja műveinek jelentős kollekcióját. A megnyugvás csöndje, a hazatérés biztonsága tükröződik itt készült enteriőrképeinek sorozatán is. A csendéletek és szobabelsők témája mindvégig jelen van festészetében, de az a tág képkivágatú típus, amelyhez az itt kiállított Enteriőr is kapcsolódik, szentendrei éveiben lesz jellemző festészetében. Kassák 1958-ban már több hasonló elkészült művet láthatott a mester műtermében. “Mindannyi csak színeiben és formáiban áll előttünk, nincs külön meséjük az értelem számára, nem ríkatnak meg senkit és nem ingerelnek haragra. Vagyis a festőjük megfestette őket anélkül, hogy pszichologizált, vagy valamiképpen magyarázkodni akart volna. A festészet legtisztább kifejezési módján szól hozzánk… Czóbel csak a dolgoknak egymáshoz való viszonyát tárja fel előttünk, színben és formában.” Ez a tárgyábrázolásra korlátozódó látásmód különösen közel állhatott Kassákhoz, aki nem sokkal korábban merült el a figurális ábrázolás rejtelmeiben, szikár, letisztult formarendű csendéletek sorát alkotva meg. Czóbel azonban sosem volt puritán festő, mint azt az anyagi világ gyönyörűségét és a látás örömét sugárzó műveinek sokasága bizonyítja. Az Enteriőr háttérének, asztalterítőjének és a zöld székre vetett drapéria izzó vöröseinek együtteséből kendők és virágok napsárga négyszöge villan elő. Mindez összességében az otthon hivogató, barátságos melegét sugározza. A szálkás körvonalakból kibontakozó tárgyak színfoltjainak vibráló melege megidézi gazdáikat, a szoba lakóit, élettel telíti a nature morte műfaját. Szemben a huszas évek konstruktív alakítású enteriőrképeivel (pl.: Kállai 1934. 9. kép) az életmű utolsó két évtizedében a formák merev rendje puha színszólamokká oldódik, anélkül azonban, hogy megszünne az egész egységét biztosító térbeli rend. Térképzése felrúgja a klasszikus vonalperspektivikus ábrázolás szabályait, nem ad fix pontot a néző számára, terét nem a tárgyak rövidülése, hanem egy központi mag körül mozgó színörvény határozza meg. A festő nem kívülállóként ábrázolja a teret, hanem résztvevőként, a látványt ily módon nyitja meg a néző előtt, akit befogad és körülölel a szoba színpompás világa.

Az Enteriőr motívumai Czóbel más képeinek is állandó elemei. A háború előtti csendéletein többször tűnik fel a mandolin (pl.: Álarc és mandolin, 1928), egy 1959-ben készült csendéletén pedig ugyanaz a gitár jelenik meg, amely enteriőrképünkön is (Gitáros csendélet, 1959. Galerie Zak, Paris, 1961.) A hangszer beemelése képeibe Picasso és Braque korai kubista csendéleteire is visszavezethető, de sokkal inkább mutathat Czóbel színteli képeinek alapvető zeneiségére. Számos ismert, 1960 körül készült enteriőrje (Pl.: Szobabelső kályhával, Szentendrei szobabelső) közül képünk rokona a Kék terítős csendélet (1942 k.), amelynek nézőpontja és helyszíne az Enteriőrrel csaknem megegyező, valamint a Kiscelli Múzeum tulajdonában lévő, szintúgy az 1950-es évekre datálható szentendrei szobabelsője (Czóbel 1971. Kat. sz. 139.), amely mind képkivágatában mind stílusában képünk legközelebbi rokona.

 

irodalom:

Kassák Lajos: Czóbel Béla. Czóbel Béla festőművész kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1958. 3-17.

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Ars Hungarica 7. Budapest, 1934. 

Genthon István: Czóbel Béla. Budapest, 1961.

Philipp Clarisse: Czóbel. Budapest, 1970.

Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész kiállítása.  Műcsarnok, Budapest, 1971. április 3-25.

Frank János – Kratochwill Mimi: Czóbel. Budapest, 1983.