Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czóbel Béla: Hatvani kastélykert szökőkúttal, 1932

2009.12.21

Czóbel Béla: Hatvani kastélykert szökőkúttal, 1932 k.

olaj, vászon, 60 x 74 cm, jelezve lent jobbra: Czobel

 

Czóbel Béla a magyar művészeti élet azon személyiségei közé tartozik, akik életművük egy jelentős részét külföldön alkotják meg. Bár kiállításokra küldött képei révén folyamatos kapcsolatot tart a hazai művészeti élettel, az 1900-as évek elejétől Párizsban, az első világháború alatt Hollandiában, később Berlinben majd ismét Párizsban él. A hazai viszonyok háború utáni rendeződésével, a harmincas évektől mind többet tartózkodik idehaza. Egyre gyakoribb magyarországi tartózkodásaiban nagy szerepe lehetett Hatvany Ferenc bárónak, akihez az 1920-as évektől barátság fűzi Czóbelt. Hatvany báró amellett, hogy a korszak egyik legjelesebb hazai műgyűjtője, Fényes Adolfnál, Nagybányán és a párizsi Julian Akadémián tanult elismert festőművész. Bár Hatvany Ferenc gyűjteményében több Czóbel-festmény is volt (közülük a közönség a Nemzeti Szalon 1934-ben megrendezett Tizennyolc művész kiállításán öt művet láthatott), kettőjük személyes kapcsolata nem csupán művész és mecénás viszonya, hanem kollegiális barátság is. Fruchter Lajos, Czóbel másik jeles hazai támogatója így emlékszik vissza kettőjük kapcsolatára: “Hatvany Ferenc, ki a magyar impresszionista piktúra kitűnő mestere, szívesen látott vendégeink közé tartozott. Rendesen Czóbel Béla társaságában jött. A két művész barátsága közismert volt, éppen úgy, mint az a tény, hogy Czóbel hosszú éveken keresztül a nyári hónapokat a vendégszerető hatvani kastélyban töltötte.”

Fruchter memoárja szerint Czóbelt első ízben 1931 késő nyarán látja vendégül festőbarátja a család Heves megyei birtokának még a Grassalkovich grófok számára épült katélyában. Ettől kezdve a negyvenes évek elejéig gyakorta tölt néhány hetet a 18. századi kúriában, bár a harmincas évek végétől mind gyakrabban dolgozik Szentendrén. Itt készült képeiből 1932-ben, az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításán mutat be néhányat (Hatvani parasztházak, A hatvani kastély – utóbbi a katalógus tanusága szerint Hatvany Ferenc tulajdonában van). Egy év múlva, 1933-ban a Fränkel Szalonban bemutatott képei közt feltűnik egy mű Park címmel (kat. sz.: 7.), mely talán képünkkel azonos. Később, 1937-ben ugyanott rendezett kiállításán ismét megjelenik egy kastélyképe (kat. sz.: 27.: Hatvani kastély). Enteriőrök (Hatvany kastélybelső, Szentendre, Czóbel Béla Múzeum) és csendéletek mellett készít itt néhány remek karakterképet a ház lakóiról (Szakácsné, Piros kendős lány), de néhány festményén megörökíti a közeli kisgombosi majorság épületeit (Kieselbach Galéria, 1999. március), a környező tájat (Hatvani táj, reprodukálva: Magyar Művészet 1937. 272), a hevesi kisváros zegzugos utcáit is (Hatvani cigánysor, 1931, MNG; Hatvani utcarészlet, 1937 k., Szentendre, Czóbel Béla Múzeum).

Hatvanhoz kötődő fennmaradt művei alapján azonban úgy tűnik, leginkább a kastély épülete és nagy kiterjedésű kertje ragadta meg. Képünk legközelebbi párhuzamai a Kastély parkban (magántulajdon, Czóbel 1971. kat. sz.: 72.) és a Hatvani kert (magántulajdon, Czóbel 1983. 32. kép). Utóbbi lombos fa köré szervezett kompozíciója éppúgy centrális elrendezésű mint a Hatvani kastélykert szökőkút köré rendezett felépítése. A barokk vízmedence tört vonalú peremének kígyózó fehér sávja a képtér centripetális energiaközpontja, melynek elhelyezése éppúgy asszimetrikus mint a középső képtengelytől balra tolt kútszoboré. A részletek síkszerű dekorativitása ellenére az elemek együttesen mégis erős térhatással bírnak, amelynek eszköze nem elsősorban a rajz, hanem a finoman összehangolt, sötét kontúrpántok közé fogott puha színtónusok együttese. “A meglátás az esthomály, vagy hajnali szürkület hangulatára emlékezetet, mintha ezt a hangulatot emelte volna ki a múlékonyság sodrából. – fogalmazza meg érzékletesen Kállai Ernő Czóbel képi világának alapelemeit – Az esthomály, vagy hajnali a szürkület álomitató, csöndes mély vízeiben lényegtelen árnyékká válik a testiség: már csak jelképe a tárgyak titokzatos lényének, melybe ilyenkor csodára nyílt szemmel tekinthetünk, mint valamikor gyermekkorunkban a meséskönyvbe.”

 

 

Irodalom:

Gerő Ödön: Hatvany Ferenc. Magyar Művészet, 1932. 1-9.

Czóbel Béla és báró Schossberger Klára festőművészek gyűjteményes kiállítása a Szépművészeti Kiállítások helyiségeiben. Fränkel Szalon, Budapest, 1933.

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Ars Hungarica 7. Budapest, 1934. (23.)

Genthon István: Báró Hatvany Ferenc modern képgyűjteménye. Magyar Művészet, 1935. 4-24.

Kállai Ernő: Czóbel Béla művészete. Magyar Művészet, 1937. 265-272.

Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész kiállítása. Műcsarnok. 1971. április 3 – április 25.

Philipp Clarisse: Czóbel. Budapest, 1970.

Frank János – Kratochwill Mimi: Czóbel. Budapest, 1983.

Művész és mecénás. Kiállítás a Fruchter-gyűjtemény Czóbel képeiből a művész születésének 100. évfordulóján. Magyar Nemzeti Galéria, 1983. szept.-okt. o. n.