Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Derkovits Gyula (1894–1934): Hajókovácsok, 1934

2009.12.21

Derkovits Gyula (1894–1934): Hajókovácsok, 1934

gouache, papír kartonra kasírozva, 36,2 x 50,8 cm

jelezve balra lent: Derkovits Gy.

 

Feltehetően kiállítva:

* Derkovits Gyula † gyűjteményes kiállítása. Budapest, Ernst Múzeum, 1934. október.

 

Irodalom:

* Ártinger Imre: Derkovits Gyula. Budapest, BFF, 1934.

* Körner Éva: Derkovits Gyula. Budapest, Corvina, 19743.

 

A szimbólumoktól a valóságig

A huszadik századi magyar képzőművészet egyik legnagyobb erejű és hatású életművét felmutató Derkovits Gyula Kernstok Károlynak, a magyar progresszió elismert mesterének irányításával kezdte pályáját a Tanácsköztársaság idején. A mennyiségét tekintve sem csekély életmű röpke másfél évtized alatt született meg. A kezdeti szimbolikus-árkádikus témák után, 1930 körüli művei továbbra is kivétel nélkül figurálisak, de emellett határozottan konstruktív alapállásúak. Ebben az időben talált rá arra a leginkább filmes kifejezésekkel leírható komponálási módszerre, melynek egyik gyökere a korabeli német és orosz némafilmek montázstechnikájában lelhető fel. Az átvágásos és áttűnéses látványeffektusokat alkalmazó, premier plánban mutatott figurákkal operáló módszert Derkovits sikerrel ültette át a festészet nyelvére. „Nyugodtan támaszkodhatott nagy műgyakorlatának dús tapasztalataira. Az átvett, de soha teljesen át nem érzett, idegen festőkelléktárat is könnyedén dobhatta sutba, minthogy a maga emlékképeinek gazdag tárházából immár feszélytelenül meríthetett. Kézírása is felszabadult az addigi dogmatikus kötöttség alól, színei pedig, amelyekkel nagy foltokba tagolta a felületet, kivilágosodtak, vaskos merevségükből áttetszővé oldódtak s egyre tisztábban csendültek meg Derkovits új kolorizmusának sajátos hangzatában.” – írta a művész halálának évében kiadott monográfiájában Ártinger Imre.

 

„Világkép helyett képvilág”

Derkovits 1930 körül előbb Újpesten, majd a Dunai Hajógyár környékén élt és dolgozott.

Konstruktív módon szerkesztett kompozíciói javán közvetlen külvárosi környezetének jellemző alakjai, ipari tájban tevékenykedő figurák jelennek meg. Néhány év alatt e meglehetősen szűk tématartomány minden zegét-zugát bejárta, a megrendítően drámai zsánerjelenettől a szatirikus karakterábrázolásig. Bármennyire is próbálta azonban a társadalombírálat eszközévé kényszeríteni művészetét, a szociális tematikának sosem tudta teljes mértékben alárendelni feltűnő gazdagsággal áradó alkotóerejét. Ma Derkovits művészetében nem elsősorban választott témáit, sokkal inkább azok ábrázolásának mikéntjét csodáljuk. A szocialista művészet legtöbb hazai képviselőjével ellentétben, Derkovitsot éppen egészséges festői érzéke óvta meg attól, hogy életműve a programművészet kategóriájába sorolódjon. A képi ötletességben megnyilvánuló bámulatosan gazdag kompozíciós érzék, a rendkívül fejlett és kifinomult színlátás, valamint a kivételes művészi tehetség „a festői előadás páratlan szépségében” összegződik művein. Igazságkeresésében a legtisztább és legmagasabbrendű művészetet találta meg, mely hazai viszonylatban József Attila költészetével tekinthető párhuzamosnak és egyenrangúnak.

 

A város peremén

A művész utolsó évének nagy témájaként ismert dunai hajósélet először egy évvel korábban, 1933-ban bukkant fel vázlatok formájában. A hajóépítő munkásokat, hajókovácsokat és homokszállítókat ábrázoló kompozíciók közeli párhuzamai Kassák Lajos Munka-körének szocio-fotóiban lelhetőek fel. Ezek nyers realitása keveredik Derkovitsnál a Gresham-körre jellemző opálos-hamvas színvilággal. Az itt bemutatott Hajókovácsok tulajdonképpen a szintén 1934-ben született, egyfigurás Hajókovács előkészítője. E monumentális végeredményhez Derkovits vázlatok és variációk hosszú során át jutott el. Érdekes, de csupán látszólagos az az ellentmondás, mely az itt szereplő gouache szín- és témavilága között feszül. A rendkívüli érzelmi töltéssel rendelkező, ám mégis szigorú tárgyilagossággal megragadott téma síkszerűen dekoratív megfogalmazása éppúgy magán viseli a korszak európai képzőművészetét meghatározó fő áramlatok közül az új tárgyilagosság, mint az art deco nem egy meghatározó vonását. Az egymásnak feszülő témaválasztás, szín- és formavilág azonban mégis utánozhatatlanul egyedi és elsőrangú kvalitású műalkotásban csendül össze.