Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erős (Erbstein) Andor (Budapest, 1889 – Kárpátok, 1915): Műkerti részlet, Kecskemét, 1914

2009.12.21

Erős (Erbstein) Andor (Budapest, 1889 – Kárpátok, 1915): Műkerti részlet, Kecskemét, 1914

Vászon, olaj, 93 x 78,5 cm

Jelezve és datálva lent jobbra: Erős Andor 914 VI.

 

Egy felfedezésre váró életmű

   Erős Andor életével és művészetével foglalkozó rövidebb vagy hosszabb lélegzetű, érdemi írás eleddig nem jelent meg. A szórványosan fellelhető rá vonatkozó információk egymásnak ellentmondóak, életrajzi adatai is hiányosak. Rövidre szabott életében talán félszáz olajképet és ugyanennyi egyedi grafikát alkothatott. Az utóbbi években szórványosan felbukkant és közgyűjteményekben található művei azonban fiatal kora dacára is a magyarországi posztimpresszionizmus jelentős képviselőjének mutatják.

   Erős Andor 1908 és 1912 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola rendkívüli növendékeként végezte tanulmányait. Ide rendkívüli növendéknek azokat a tehetséges fiatalokat vették fel akik nem jutottak el az érettségiig. A főiskolán Ferenczy Károly egyik kedvenc tanítványa volt. A főiskolai évek valamelyik nyarán kerülhetett sor arra a tanulmányútra, melynek során a Münchenből Párizsba vezető utat gyalog tette meg a munkáscsaládból származó fiatal festő.1910-ben a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek a Könyves Kálmán Szalon által a rendezett kiállításán még Erbstein Andor néven vett részt, ahol három budapesti városképét mutatta be.1912 áprilisában Ferenczy levelet írt Réti Istvánnak, melyben három növendékének – köztük Erősnek is – ingyenszállást kér a nagybányai művésztelepen, s mint írja „Pénzsegélyt 3 tanítványomnak én vagy a minisztériumtól járok ki, vagy magam adok – ez már másképp nem megy, mert elhirtelenkedve felbiztattam őket, hogy inkább Bányára jöjjenek, amihez több kedvük is van, mint Szolnokra és Kecskemétre.” (Ferenczy, 1912) Erős valóban Nagybányán töltötte 1912 nyarát, de a következő évben – abbahagyva főiskolai tanulmányait, s így Ferenczytől is eltávolodva – már Kecskeméten dolgozott. Előbb azonban még csatlakozott az Ifjú Művészek Egyesületéhez, amelynek első kiállítására 1913 februárjában került sor szintén a Könyves Kálmán Szalonban. Erős itt két akttal és egy tájképével szerepelt, melyekkel kapcsolatban Bálint Rezső a következőket írta kritikájában: „A kiállítás majdnem egyöntetű, mert egy kivételével valamennyi kiállító izléses, a polgári értesültségig színes képekkel szerepel. Az egy kivétel Erős Andor, akiért e sorokat érdemes megírni; három képet állított ki, melyeknek a megjelenése, felfogása egyenesen kiválik a kiállítás műcsarnoki átlagszinvonalából. […] Az Erős Andoréhoz hasonló kvalitásu kép nincs több a kiállításon…” (Bálint, 1913)

 

Erős Andor a kecskeméti művésztelepen

   A nagybányai vidék atmoszférikus adottságaihoz képest délszakinak tűnő, intenzív napfényben olvadó alföldi táj erőteljes stilizálásra késztette a nyaranta Kecskemétre érkező művészek egy jelentős csoportját. A nagybányainál kevésbé hierarchikus és tekintélytisztelő kecskeméti művésztelepen tág tere nyílt a kísérletezésnek. A kezdeti időszakban egymás mellett dolgoztak a megszelidített impresszionizmus, a plein-air naturalizmus, a dekoratív szecesszió és a kubista valamint a fauve festészet irányait követők. Az Iványi-Grünwald körül csoportosulók között volt a Matisse-tanítvány Perlrott Csaba Vilmos, a kubizmus eredményeit sajátosan alkalmazó Kmetty János, a cézanne-i konstruktív formaképzést követő Dobrovits Péter, valamint Erős Andor is.

   Erős 1913 nyarán Kmettyvel együtt érkezett Kecskemétre, ahol közösen béreltek műtermet. Még ez év őszén mindketten részt vettek a kecskeméti művésztelep bemutatkozó kiállításán. Erős és Kmetty a tárlat zárultával sem utaztak el, mivel hivatalos megrendelést kaptak bizonyos „megörökítendő városrészletek” megfestésére. Így készült el Erős részéről a ma is a Kecskeméti Képtár tulajdonában lévő, feltehetően a helyi görög temetőt ábrázoló festmény november végére. 1914-ben Erős két kecskeméti tájképével szerepelt a Műcsarnok tavaszi tárlatán és további négy tájképpel és egy csendélettel az Ifjú Művészek Egyesülete 2. kiállításán a Nemzeti Szalonban. „Egyébiránt Perlrot Csaba Vilmos csendéletén, Erős Andor és Dobrovic Péter képein kívül alig található említésre érdemes kép e kiállításon.” – írta Bálint Aladár a műcsarnoki tárlattal kapcsolatban.

   Mint az itt bemutatott Műkerti részlet 1914 júniusi datálása is bizonyítja, Erős egészen katonakénti besorozásáig folyamatosan a kecskeméti művésztelepen dolgozott. A hasonlóságot és természeti hűséget előíró, megrendelésre festett képek után ismét felszabadultabb, erőteljes színvilágú festményeken örökítette meg közvetlen környezetét. Műkerti részletén a nyári lombkoronájuk ezernyi zöldjében pompázó fák közül előbukkanó egyik műteremvillát látjuk a művésztelep parkjának sétányai, gondozott virágágyásai között. Festményének közelebbi párhuzamait azonban Iványi-Grünwald, Perlrott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos és Nemes Lampérth József korabeli tájképeiben találjuk meg.

   A kecskeméti művésztelep első korszakát lezáró háborús események Erős Andort is  elsodorták. 1914 őszén az északi harctérre kerülve megsebesült és hosszas szenvedés után a következő év tavaszán egy felvidéki hadikórházban elhunyt. Mint egyik nekrológjában Huzella Ödön írja: „Nagy reményekre, gyönyörű piktori pályára jogosult élet múlt ki benne.” 1917-ben a Nemzeti Szalon mutatta be első gyűjteményes és egyben hagyatéki kiállításának keretében 37 olajképet valamint félszáz tus- és ceruzarajzát. Ekkor bemutatott műveit Kassák Lajos méltatta a MA hasábjain azután, hogy 1916-ban két tusrajzát is reprodukálta A Tett című folyóiratban.

 

Kiállítva:

* Nagyházi Galéria és Aukciósház 11. aukció, 1996. december, Kat. sz.: 247.

 

Irodalom:

* Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, 1912. ápr. 19. Közölve: Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893–1944, szerk. András Edit és Bernáth Mária, Miskolc, 1997, 196.

* Sztrakoniczky Károly: Kecskemét, Művészet, 1912/10, 395-400.

* Bálint Rezső: Ifju művészek kiállítása, In.: A KÉVE Könyve III., szerk. Szablya János, 1913. április, o.n.

* Bálint Aladár: A Műcsarnok tavaszi tárlata, Nyugat, 1914/8, 577-578.

* H. Ö. [Huzella Ödön]: Három hősi halott, Nagybánya, 1915. ápr. 15. 2. In.: A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1910–1918, szerk. Tímár Árpád, Miskolc, 2000, 362-363.

* N. n.: Erős (Erbstein) Andor [Nekrológ], Művészet, 1915, 236.

* Uitz Béla: Erős Andor, A Tett, 1916/6, 100.

* Bálint Aladár: Hét fiatal művész kiállítása, Nyugat, 1917/12, 1126-1127.

* Kassák Lajos: Nemzeti Szalon: Fiatalok csoportkiállítása, MA, 1917/9, 146-147.

* Tövis [Rózsa Miklós]: A Nemzeti Szalon kiállítása, A Hét, 1917. jún. 10. 365-366.

* Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig, Bp., Corvina, 1983, 70-72, 147.

* Sümegi György: A kecskeméti művésztelep és alkotóház, Bp., Új Művészet, 1998.