Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rudnay Gyula (1878–1957): Pihenő hegedűs (Rudnay János képmása), 1913

2009.12.29

Rudnay Gyula (1878–1957): Pihenő hegedűs (Rudnay János képmása), 1913

Vászon, olaj, 97 x 79 cm

Jelezve és datálva lent jobbra: Rudnay 913

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 4652

 

   Rudnay Gyula a Gömör megyei Pelsőcön született. Gyermekéveinek alapélményét az édesapja vendéglőjében összeverődő muzsikus cigányok, csavargók és vándorszínészek színes forgataga jelentette. Festői fejlődésére előbb Hollósy Simon tanítása, a Münchenben és Nagybányán töltött évek voltak befolyással, majd rövidebb külföldi tanulmányutak után Hódmezővásárhelyen dolgozott együtt többek között Tornyai János és Endre Béla festőkkel valamint Pásztor János szobrásszal. Az alföldi parasztság és a társadalom peremére szorult emberek között bontakozott ki festészetének élete végéig meghatározó jellege, mely az emberi sors, a modell lelkiségének és a magyar táj egyéni sajátosságainak művészi megragadásában teljesedett ki.

   Rudnay 1913-ban festett Pihenő hegedűsén a muzsikálás szünetében elgondolkodva megpihenő János nevű öccsét örökítette meg. Mindketten cigányoktól tanultak meg hegedülni még gyermekkorukban. Rudnay számára e hangszer az önkifejezés éppoly engedelmes eszköze volt mint festészete. Önfeledt magaadással, mély átérzéssel és kotta nélkül játszott magyar nép- és műdalokat egyaránt. A sírva vigadó baráti összejövetelek, közös muzsikálások és nótázások emlékére-hatására született festményben ugyanaz a „fekete láng” lobog melyre a spanyolok a „duende” kifejezést használják. „Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni” – idézi Goethét Federico García Lorca egy tanulmányában. Máshol pedig így ír: „Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról.” Ugyanarról a „sötétségről” van szó itt, mely a Rudnayra döntő hatást gyakorolt Dosztojevszkij-regények sajátja is. Rudnay művészi hitvallása szerint a gyönyörűségtől reszketve festett kép akkor kész amikor beáll a csönd. Nagy morajlásnak kell azonban a lélekben előbb végbemennie, hogy az a fajta csönd beálljon mely Pihenő hegedűséből árad. A fény és árnyék határán fellobbanó meleg és hideg színek kontrasztjaiból a magyar realista portréfestészet virtuóz remekművét akotta meg Rudnay, akihez Juhász Gyula a következő verssorokat írta 1925-ben: „Dicső cigánya, színnek, fénynek, árnynak, Magyar borúnak és magyar derűnek, Gazdag szegénység áldott orgiája A képeid, hol álmok hegedülnek.”