Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vaszary János : Ülő leányka - 1920 körül

2009.12.31

Vaszary János : Ülő leányka - 1920 körül

olaj, karton,70x50cm

jelezve jobbra lent : Vaszary

 

 

Vaszary János festészete az első világháborút megelőző majd három évtized alatt számos stílusfordulaton esik át : a realizmusból kiindulva a szecesszió zárt formaalakítása után a kései impresszionizmus oldottsága, végül az avantgard, a formák belső szerkezetét kutató látásmódja alakítja művészetét. A háború megrázó tapasztalai segítik elszakadását a századelő gyorsan változó stílusáramlatainak közvetlen követésétől. Az 1920-as évek elejére megtalálja saját hangját, kialakítja sajátos, sodró lendületű, friss, virtuóz technikára alapozott energikus festői modorát.

            Az Ülő leányka ennek az új, fekete alaposnak is nevezett stíluskorszaknak reprezentánsa. A formák plasztikus, festőkéssel pasztózusan felkent színrétegekből épülnek fel, a festék zsíros matériája elevenen őrzi a személyes gesztusok dinamizmusát. A sötét alap fokozza az élénk színfelüleletek intenzív izzását. LázárBéla, Vaszary értő kortárs műkritikusa ezt a “színeksztázist” látja új stílusa legfőbb jellemzőjének. “Viharzó színei … formáinak hatalmas plasztikus erőt sugallnak, tömeghatást és térillúziót keltenek és belső tüzükkel, csillogásukkal, színfoltjaik lüktető ragyogásával drámai izgalmakba hozzák szemünkön át egész lényünket.” - foglalja össze 1924-ben megjelent monográfiájában e “kolorisztikus reneszánsz” jellemzőit. Vaszary új drámai expresszivitása nem csak az ezekben az években született sokalakos kompozíciókon, a cirkusz-, lovas- és színpadképek nagyszerű sorozatán érvényesül, de az itt látható bensőséges műnek is bizonyos monumentalitást kölcsönöz.

            Az Ernst Múzeum 1921 májusában megrendezett Magyar remekművek kiállításán bemutatott Kis leány illetve Szőke leány c. művek valamelyike, reprodukció hiányában feltételesen azonosítható a bemutatott képpel. Hasonlóképpen az Ernst Múzeumban 1924-ben, megrendezett, Vaszary  huszas évekbeli műveinek gyűjteményes tárlatán kiállított Ülő leányka. A kép témában és kompozícióban is legközelebbi rokona a lappangó Nevető leányka, mely Lázár Béla említett 1924-es monográfiájának címlapján jelent meg, illetve a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében lévő Fiú arcképe.

 

Irodalom:

Az Ernst Múzeum kiállításai XLVII. Magyar remekművek. 1921. május.

kat. 125. Kis leány, kat. 129. Szőke leány

 

Lázár Béla: Vaszary János. Az Ernst Múzeum művész-könyvei VII. Bp. 1923.

 

Az Ernst Múzeum kiállításai LXVI. Vaszary János gyűjteményes kiállítása. Bp. 1924. február.

kat. 78. Szőke leány, kat. 92. Ülő leányka

 

Petrovics Elek: Vaszary. Atheneum, Bp. 1941. 40. tábla (Nevető parasztfiú)

 

Haulisch Lenke: Vaszary. 1867-1939. Bp. 1963. 25.o., 28.kép (Fiú)

 

Haulisch Lenke: Vaszary János. Bp. 1978. 36-39.o., 122.kép (Nevető leányka)