Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vaszary János (1867–1939): Fiatal leány (Cigánylány), 1918-1920 körül

2009.12.31

Vaszary János (1867–1939): Fiatal leány (Cigánylány), 1918-1920 körül

olaj, vászon, 60 x 40 cm

jelezve balra lenn: Vaszary J.

 

Vaszary János férfikora delén, művészi sikerei csúcsán kerül a szerbiai hadszíntérre 1914-ben. Ettől kezdve mint önkéntes haditudósító négy éven át dolgozik a balkáni majd az északi frontvonalakon. Háborús műveit a császári és királyi sajtóhadiszállás 1916 és 1918 között megrendezett hazai és külföldi tárlatain több ízben bemutatja. A századvégen kibontakozó művészetét nyomonkövetők Vaszary új, a korábbinál erőteljesebb stílusfordulatát konstatálhatják ekkor. A magyar naturalizmus ígéretes tehetségét a századelőn magával ragadja a dekoratív, szecessziós formalátás hatása, ezt egy neoimpresszionista, színdús, pasztózus stíluskorszak követi, végül a tizes évek elején a Nyolcak hatását mutató munkái jelzik a formai tisztulás, egyszerűsödés iránti igényt. Ezen törekvés következetes végigvitelét a háborús évek megrázó élményei segítik. A baloldali, háborúellenes hazai progresszió – így a MA kritikusa is – Vaszaryban látja a világégés egyik leghitelesebb közvetítőjét, akinek “munkáiban a háború nem mint szokatlan tömegmegmozdulás, novellisztikus téma-külsőség – hanem a művészt, mint embert teljesen átformáló expresszionisztikus erő jelenik meg.” Hadifestőként Vaszary benyomásai gyors, lényegretörő rögzítésére kényszerül, a látvány szigorú vázának, belső szerkezetének feszes felvázolására, a színek csupán jelzésszerű alkalmazására. A boldog békeidők hedonisztikus szépségkultuszát, kifinomult, mitologikus szimbolizmusát a harcterek drámája kíméletlenül felszámolja, a korábbi évtized dús színpompáját puritán, sötétre hangolt kolorit váltja fel, dekoratív arabeszkjei a forma szikár szerkezeti vázára feszülnek.

Ahogy Mednyánszky László hadi képein, úgy Vaszary rajzain sem a dicsőséges harc, hanem az embertelen háború lenyomata jelenik meg. A sebesültek, halottak, foglyok, menekültek kiszolgáltatott tömegéből olykor kiválik egy emberi arc: harcostárs, ellenség vagy civil polgár vonásait rögzíti Vaszary vázlatfüzetébe. A háborús évek portrégalériájának egyik kiemelkedő darabja a Fiatal leány arcképe is. Mentesen a korábbi évek társasági portréinak édeskés bájától, határozott és lényegretörő ecsetvonásokkal eleveníti meg a festő modelljét. A modell egzotikus, mandulavágású szemei, Vaszarynak a  formát konstruktív síkokra bontó látásmódja a német expresszionizmus, a Die Brücke csoport, Ernst Ludwig Kirchner és Otto Mueller arcképeinek hatását mutatja. A portré kékre hangolt koloritja a háború utolsó éveinek nagy biblikus kompozícióival (Golgotha, Piéta) rokonítja az arcképet. Az arc szerkezetét analizáló feszes dinamikája a háború utolsó éveinek több portréját is jellemzi (Siratóasszony, MNG; Kendős nő, Mgt.), köztük a legmegrázóbb egy félmeztelen gyermek arcképe (Nagyházi Galéria, 1996, április). A Fiatal leány komoly tekintetű modelljének megformálása ugyanakkor már előlegzi a huszas évek néhány virtuóz technikával megrajzolt női arcképét is (Veréb, Mgt.; Telepátia, Mgt.).

Vaszary 1919-től rendezett kiállításain több leányarcképét is bemutatja. A festmény Haulisch Lenke monográfiájában, illetve a Polgár Galéria Vaszary-kiállításán Cigánylány címmel szerepelt. Ez a képcím a festő 1922-ben a Nemzeti Szalonban és a Belvedere Galériában, valamint 1924-ben az Ernst Múzeumban megrendezett tárlatán is szerepelt, de festményünk korabeli reprodukció híján az ott bemutatott művek bármelyikével csak feltételesen azonosítható.

           

 

 

 

Kiállítva:

Vaszary János. Polgár Galéria, Budapest, 1998. április 23 – május 9. Kat. 15. Reprodukálva a katalógusban.

Vaszary János gyűjteményes kiállítása. Az Ernst-Múzeum kiállításai LXVI. Ernst Múzeum, Budapest, 1924. kat. sz.: 45.

A “Helikon” kiállításai. Budapest, 1922, február, kat. sz.: 67.

A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak első kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1922, november – december, kat. sz.: 17.

 

Irodalom:

Föld Tamás: Tárlatok. MA, 1917. 5. sz. 79.

Lázár Béla: Vaszary János. Budapest, 1923.

Bálint Jenő: Vaszary János művészete. Budapest, 1927.

Petrovics Elek – Kárpáti Aurél: Vaszary. Budapest, 1941.

Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978. 30-33. Reprodukálva: 120. kép